Vissza
Hogyan választotta Pilisvörösvárt lakóhelyül?
21 évvel ezelőtt költöztem ide. Pilisvörösvárnak nagyszerű természeti adottságai vannak: a gyönyörű hegyek, a táj, a levegő – azonnal megfogott a város. Én olyan régimódi neveltetésű ember vagyok, akinek ezek még értékek. Itt minden együtt volt, és belül azt éreztem, hogy hazajöttem.
Nehéz volt beilleszkedni a közösségbe?
Egyáltalán nem. Hamar kialakult a szomszédokkal a jó kapcsolat, mert gyakran találkoztak velem kutyasétáltatás közben. Az Útőrház környékén, azaz a külterületen lakom, ahol elég foghíjas az infrastruktúra: nincs mindenhol aszfaltos út, villany stb. Ám azt vettem észre, hogy az itt élőkben nagy a cselekedni vágyás, hogy szívesen tennének valamit a közösségért, csak nincs, aki összefogja őket. Így jött a gondolat, hogy építsünk egy jó kis közösséget, kezdjünk el tenni a lakóhelyünkért. Először összegyűjtöttünk valamennyi pénzt, és abból már lehetett a murvás utakat javítani. Közvilágításunk is úgy lett, hogy elkezdtem utánajárni, hogyan lehetne megvalósítani. Addig mindenki azt mondta, hogy ez külterület, itt úgyse lesz. Most pedig minden második oszlopon van világítás. A kivitelezésre és a felszerelésre mi adtuk össze a pénzt, az üzemeltetést pedig már vállalta a város. Ennek azonban volt egy folyamata, ami úgy kezdődött, hogy nem elégedtünk meg a vaksötéttel és a rossz utakkal. Igaz, hogy ezért be kellett kopognom mindenhová, hogy aláírják-e a kérelmet, és beszállnak-e költségekbe.
Innen már csak egy lépés volt a képviselőként való indulás?
Én is azt vallom, amit Teréz anya mondott: ha mindenki csak a saját portáján sepergetne, akkor az egész világ tiszta lenne. Nem szeretném megváltani az egész világot, de azt elérhető célnak tartom, hogy magunk körül tegyük rendbe a dolgokat. Az itt lakó ismerősök közül nem akarja senki, hogy belterületté nyilvánítsák az Útőrház utca környékét, csak egy élhető közösséget szeretnének: utat, világítást, zebrát. Amikor tavaly indultam a 2-es körzetben, semmi más cél nem vezérelt, csak ez. Emellett azért indultam, mert eddig is ezt csináltam: összefogtam a lakókat, írtam a kérelmeket ennek-annak, kértem ezt, kértem azt. Azt gondoltam, hogy ha közel vagyok az illetékesekhez, akkor még gyorsabban tudunk haladni.
Most nem körzetes, hanem listás helyen került be a testületbe. Teherként vagy lehetőségként tekint arra a helyzetre, hogy már nemcsak a külterületen élők, hanem az egész városból bárki jöhet Önhöz a problémáival?
Abszolút egy nagyszerű lehetőségként élem ezt meg. Azt szokták mondani, hogy én még azok közé tartozom, akik szeretik az embereket. Általában tudják itt, Pilisvörösváron, hogy felém bizalommal lehet fordulni, és sokszor jönnek is, hogy „Ildi, tudsz segíteni ebben?” Én pedig úgy vagyok vele, hogy ha van egy probléma, akkor keretezzük át feladattá: ha kiraknak az ajtón, ugorjunk be az ablakon. Nehezen tudom elfogadni azt, ha egy ügyet megoldhatatlannak titulálnak.
Mondok rá egy kutyás példát, mert ehhez értek. Az egyik szakmám a kutyakiképzés, aminek az alapja a tisztelet az állat felé. Csak tisztelettel felé fordulva lehet az az elvárásunk, hogy a kutya problémamentesen viselkedjen: ne ássa fel a kertet, ne cincálja szét a kanapét stb. Ám mivel a világon semmit nem adnak ingyen, ezért is meg kell dolgozni. Ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörnénk a problémát, és a kutyát kiláncolnánk az udvarra, vagy leadnánk egy menhelyre, nézzük meg a probléma gyökerét, azaz a kutya szükségleteit, és onnan indulva kezdjünk el dolgozni, kiképezni az állatot.
A kutyakiképzésen kívül mi a másik szakmája?
Vendéglátóipari és eladói végzettségem is van, emellett marketinges vagyok, ebből is tudok meríteni az önkormányzati munka során. Hiszek a tiszta, szemtől szembeni kommunikációban: mondjuk el, beszéljük meg, érveljünk, hiszen a kockának több oldala is van. Nem félek kérdezni, és válaszolni sem arra, hogy mit miért teszek.
Milyen a kapcsolata a többi képviselővel?
A legtöbbükkel kifejezetten jó. Amint említettem, szeretem az embereket. Például a tavalyi választáson a 2. körzetben Mátrahegyi Erzsébet ellen vesztettem, ennek ellenére teljesen jóban vagyunk, nincs köztünk emiatt feszültség. Természetesen vannak olyanok, akik jobb, ha megtartják azt a bizonyos pár lépés távolságot tőlem, és jobbára meg is tartják. Egyébként bírom a kritikát, de nem szeretem, ha a hátam mögött teszik a megjegyzéseket.
Mikor bekerült a testületbe az EVE színeiben, a közösségi médiában többen megkérdőjelezték, hogy Ön tagja-e még egyáltalán az egyesületnek, és így jogosan tölti-e be a pozíciót. Mesélne erről?
Beszéljünk erről, mert fontos tisztázni a történteket. Az én megélésem szerint az történt, hogy anno kialakult egy konfliktus az egyesületben a munkamorálom miatt. Én sokszor hétvégén vagy este is dolgoztam, de nem a hatalmi pozíciókért vagy az egóm fényezéséért, hanem hogy tegyek valami jót Vörösvárért. Ha munka van, mondjuk ágat kell vágni vagy utcát takarítani, akkor menjünk, csináljuk, és ne beszélgessünk róla, mert annak semmi értelme. A hatalmi harcokra pedig amúgy is alkalmatlan vagyok. Ezt belátva kértem ekkor messenger-üzenetben dr. Fetter Ádámot (ez az üzenet került ki kifotózva a közösségi oldalakra), hogy állítsák össze nekem a kilépési papírokat, hogy alá tudjam írni. Ez végül nem történt meg, tehát továbbra is tagja vagyok az Egységben Vörösvárért Egyesületnek.
Ezek szerint meggyőzte Önt a polgármester úr, hogy maradjon?
Igen, meggyőzött, úgyhogy azóta is együtt dolgozunk – bár az én munkám sokszor az, hogy a nyakára járjak mindazokért a dolgokért, amiket az embereknek megígértem: sószóró ládák, útjavítások, és még jó pár dolog.
Ezek közül van olyan, ami az állatvédelemmel kapcsolatos?
Persze hogy van! Szinte mindenki tudja, hogy 2016 óta az Ürömi Állatotthonban tevékenykedem: állatokat mentünk, programokat szervezünk, visszük előre a hazai állatvédelem ügyét, ahogy tudjuk. Nemrég nyertünk a városnak 7,2 millió forintot a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítványtól, ebből megvalósítottunk már egy rendezvényt, illetve zárt, kamerával ellátott kutyafuttatót fogunk létesíteni a Klapka és a Görgey utcák között a réten, valamint nemsokára indul az ivartalanítási program a rászoruló pilisvörösvári lakosok háziállatai részére. Január elseje óta egyébként az Ürömi Állatotthon látja el Pilisvörösváron az ebrendészeti feladatokat, vezetője Szűcsné M. Adrienn, akivel kiválóan együtt tudunk működni – ha kutyát kell menteni, főleg itt a városban, akkor természetesen együtt megyünk.
Zárásként azt kérdezném, melyek a legfontosabb városi fejlesztési projektek, amiket a magáénak érez, és amiken épp dolgozik?
Rengeteg tervet szeretnék megvalósítani, de azt mindenki tudja, melyik az első számú projektem: az Útőrház előtti zebra. Lassan tíz éve, 2016 óta próbálkozunk a megvalósításával, és ugyan nagyon-nagyon lassan, de úgy néz ki, hogy haladunk előre: a bürokratikus papírmunka elintézésével megvagyunk. Egy nyomógombos zebra van oda betervezve, amit reményeim szerint tavasszal már elkezdenek kivitelezni. Emellett van még sok kisebb, de fontos ügy is: az utak járhatóvá tétele – nagyon sok gödrös, kátyús, rossz vízelvezetésű út van a városban –, valamint az utak sózása, hogy ahova nem fér be a hókotró, ott legyenek szóróanyaggal teli ládák kihelyezve. Ezeken, úgy gondolom, apránként ugyan, de lehet változtatni, és azért dolgozom, hogy legyen is változás. Épp ezért biztatom a vörösváriakat, hogy forduljanak hozzám bizalommal, ha segítségre van szükségük!
Gelencsér Zsófia - Vörösvári Újság
