Vissza
Emberemlékezet óta zarándokoltak őseink Péliföldszentkeresztre, a Szent Vendel-napjához közelebb eső vasárnapon. Az idei évben én kaptam a felkérést a zarándokút megszervezésére és a program összeállítására, valamint lebonyolítására.
Örömmel tettem ennek eleget „A remény zarándokai” szentévben, bár ez volt az első ilyen jellegű szervezésem. Gyermekként gyakran vitt magával a nagymamám Péliföldszentkeresztre zarándokbusszal, így szép emlékek fűznek oda. A kegyhelyen őrzik Krisztus – Szent Ilona által feltalált – keresztjének darabját díszes ereklyetartóban. A Szent Keresztnek, ezáltal a kegytemplomnak több búcsúja is van, elődeink azonban a templomhoz tartozó kápolnának az ünnepére igyekeztek, hogy teljes búcsút nyerhessenek, valamint imádkozhassanak Szent Vendel pártfogásáért jószágaik javára, akinek szobra a kegytemplom szentélyében is megtalálható. A zarándokút meghirdetése után néhány nappal le is kellett zárnunk a regisztrációt, mivel megtelt a busz. A jelentkezés összeírásában Stecklné Rózsi és Fetter Mariska néni voltak segítségemre, ezúton is köszönet nekik érte!
Október 19-én 8 órakor indultunk el 58 fővel a Vásár téri iskola parkolójából. Utunkat imákkal indítottuk, majd a résztvevők megismerhették a teljes búcsú elnyerésének feltételeit és kegyelmeit, valamint Péliföldszentkereszt történetét. Útközben is imádkoztunk és elmélkedésekkel, énekekkel készültünk a megérkezésre. Egy óra múlva már a kegytemplomban voltunk. A többségnek lehetősége adódott szentgyónásra, ezután a fájdalmas rózsafüzért imádkoztuk el a Szent Kereszt előtt és szentmisén vettünk részt. Összegyűjtött miseszándékainkat az atya az oltárra helyezte, és minden pilisvörösváriért imádkoztuk a szentmisét. A liturgia után kinyitották a kegytárgyboltot, ahol búcsúfiát vásárolhattunk az itthon maradottaknak.
Reggeli után a Kálvárián elhelyezett Via Crucist látogattuk meg, ahol Mária keresztútját imádkoztuk és elmélkedtük végig. Kis pihenő után a néhány éve átadott Via Lucist, azaz a Krisztus feltámadását követő Fény útját, másnéven Örömutat elmélkedtük és imádkoztuk végig. Az út végén a Lourdes-i barlanghoz értünk, ahol magyar és német nyelvű imákkal és énekekkel köszöntöttük Szűz Máriát. Itt imádkoztunk őseinkért, elhunyt szeretteinkért és hozzátartozóinkért, valamint a zarándoklatok korábbi szervezőiért is. Meggyújtottuk az emlékezés mécseseit a Szűzanya lábainál, és üres palackjainkat megtöltöttük a Szentkút vizével, amit nagy lelkesedéssel vártak az itthon maradottak. Legvégül, ahogy régen, úgy most is többen imádkoztunk, mécsest helyeztünk el az 1945-ben elhunyt, a barlangtól nem messze eltemetett hét magyar honvéd sírjánál.
Zarándokutunk Istentől megáldott, csodás időben zajlott. 15 óra előtt, lelkileg feltöltődve indultunk vissza Pilisvörösvárra. A hazaúton imákkal, versekkel és elmélkedéssel töltöttük időnket, valamint az énekek között Tóth Balázs segítségével felhangzott a gót betűs imakönyvünk Szent Vendel tiszteletére írt éneke, melyet hagyományosan mindig Péliföldszentkereszten énekeltek el. Tartalmas napot töltöttünk együtt elődeink nyomdokain járva, e szép vallási hagyományt tovább éltetve.
Zsámboki Szabolcs
