Isten éltesse Öcsi bácsit

Kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntötte Schuck Ferencet, vagy ahogy sokan ismerik, Öcsi bácsit Fetter Ádám polgármester a Szent Erzsébet Otthonban.

Ferenc 1936. május 28-án született Budapesten, de életének meghatározó része Pilisszentivánhoz kötődik. Gyermekkorát nem könnyítette meg a sors: édesapja Ausztriába költözött, így őt és testvérét édesanyja egyedül nevelte fel. Már fiatalon megtapasztalta a munka világát, mindössze 14 évesen szenet rakodott. Erős fizikumát és munkabírását egész életében kamatoztatta.

A Schuck család neve régóta ismert Pilisszentivánon. A család tagjai között volt falusi bíró, de a település híres cukrászdája is rokoni kötődésű. Húsz év elteltével itt találkozott újra édesapjával, akivel ezt követően rendszeres kapcsolatot ápoltak. Ferencék többször meglátogatták Grazban, de végül mindig Pilisszentivánt választották otthonuknak.

Általános iskolai tanulmányait Pilisszentivánon végezte, majd az Óbudai Textilgyárban helyezkedett el szövőmesterként. A munka mellett két éven át saját szorgalomból tanult tovább. Az 1950-es évek végén azonban olyan hivatást választott, amely egész életére meghatározóvá vált: a bányászatot.

1957. január 2-án kezdett dolgozni a Pilisi Bányaüzemben. Először csapatcsillésként, majd segédvájárként, később vájárként dolgozott. Abban az időben a szénkitermelés még nagyrészt kézi erővel történt. A több méter vastag barnaszénrétegeket csákánnyal fejtették, a veszélyek pedig mindennaposak voltak. A szénrétegek között gyakran előforduló pirit a levegővel érintkezve felmelegedett, akár tüzet is okozhatott, így a bányamentők munkájára rendszeresen szükség volt.

Ferenc bácsi 1959-ben szerezte meg bányamentői képesítését. Higgadt természete, fegyelmezettsége és kiváló fizikai állóképessége miatt hamar kiemelkedett társai közül. Több mint három évtizeden keresztül szolgált aktív bányamentőként, számos veszélyes bevetésen vett részt, gyakran oxigénes mentőkészülékkel. Rajparancsnokként és szakaszparancsnokként is helytállt, emberek életéért felelve a legnehezebb körülmények között.

1968-ban a Dorogi Szénbányák központi bányamentő állományához került, ahol egészen 1992-es nyugdíjazásáig szolgált. A bányászatban eltöltött 35 év alatt valamennyi fokozatát megkapta a Bányász Szolgálati Érdeméremnek és a Bányamentő Szolgálati Érdeméremnek, emellett több alkalommal részesült Kiváló bányász és Kiváló dolgozó kitüntetésben is.

A munka azonban számára soha nem ért véget a szolgálat lejártával. Bányamentőként 24 órás szolgálat, 24 órás készenlét és 24 órás pihenő váltotta egymást. A szabadnapokon sem tétlenkedett: a helyi rakodótelepen dolgozott, majd saját fuvarozó vállalkozásba kezdett. Először egy ARO-val, később egy hattonnás teherautóval hordta a szenet a környékbelieknek. Jól mutatja munkaszeretetét, hogy még 80 éves kora után is aktívan dolgozott.

A legnagyobb kincset azonban nem a kitüntetések jelentették számára, hanem a család.

Feleségét, Irént egy bálban ismerte meg az 1950-es évek közepén. 1958-ban házasodtak össze, lányuk, Gabriella 1960-ban született. Irén tanítónőként dolgozott Pilisszentivánon és rövid idő alatt a település egyik megbecsült pedagógusává vált. A házaspár közösen, lépésről lépésre építette fel életét: egy dorogi lakótelepi lakásból jutottak el a pilisszentiváni panorámás családi házig, amely hosszú évtizedeken át otthonuk volt.

A sors azonban fájdalmas veszteséget is tartogatott számukra. Irén 2003-ban elhunyt, Ferenc bácsi pedig azóta egyedül élt szeretett otthonában. Két unokájuk és három dédunokájuk jelenti ma is a család folytatását és örömét.

2024 nyarán egy baleset következtében combnyaktörést szenvedett. A háromszintes családi ház lépcsői ezt követően már túl nagy kihívást jelentettek számára, ezért augusztusban a Szent Erzsébet Otthonba költözött.

Az otthon közösségében ma is ugyanaz a derűs, jó humorú ember, akit oly sokan ismernek. Szeret televíziót nézni, beszélgetni, és különösen büszke bányász múltjára. Egy bányászati témájú előadáson örömmel mutatta meg kitüntetéseit lakótársainak, akik közül többen már korábbról is ismerték őt. Az elmúlt években ráadásul a kapcsolat is újra rátalált: pár éve ismerkedett meg Zsókával, aki ma is fontos társa a mindennapokban.

Schuck Ferenc élete a szorgalomról, a kitartásról, a családról és a közösség szolgálatáról szól. Kilenc évtized története, amelyben ott van egy ember minden munkája, szeretete és helytállása.

Isten éltesse Öcsi bácsit jó egészségben, szeretetben és boldogságban még nagyon sokáig!