Vissza
A pilisi szénmedence bányászatát a szomszédos országokból idevándorolt, nagyszámú német ajkú bányász indította meg. Szakmai tudásuk mellett magukkal hozták a keresztény hitükhöz tartozó imádságokat is. A nehéz és veszélyes föld alatti munka mindennapi végzéséhez a bányászok védőszentjük, Szent Borbála oltalmát kérték a „Beszállási imádság” felidézésével, amit a föld alatti munka megkezdése előtt közösen imádkoztak el Szent Borbála szobra előtt.
Az első Szent Borbála-kápolnát Pilisszentivánon, az Erzsébet-akna bányaüzem 1902. évi üzembe helyezésekor szentelték fel. A pilisvörösvári bányakápolnát a falusi nagytemplom 1931. évi felújítása alkalmával alakították ki egy munkásszállás átépítésével. Itt tartották az istentiszteleteket a falusi templom elkészültéig. Az itt elhelyezett Szent Borbála-szobor eredetileg a Lipót-akna bányaüzem nagy felolvasó termében állt, ahol a bányászok imádkoztak a bányába történő beszállás előtt. A Lipót-akna 1941. évi végleges bezárása után került a szobor a mostani helyére.
A pilisi bányászhagyományok őrzőinek mindenkori feladata közé tartozik a bányamunka végzése során életüket vesztett bányászok emlékezetének ápolása, mártírhaláluk idejének, helyének, körülményeinek pontos dokumentálása, hogy az utódnemzedékek hiteles információk szerinti tisztelettel emlékezhessenek rájuk.
A rendelkezésre álló és kutatható bányaüzemi, polgári, egyházi és családi ügyiratok tanúsága alapján az első bányász, aki bányamunka végzése során vesztette életét, Fink Antal vájár volt: 1887-ben hunyt el a nagykovácsi szénbányában. Száz évvel ezután, 1987-ben regisztrálták Szikra György front-csapatvezető vájár halálát, aki a Dorogi Szénbányák V. Lencsehegyi Bányaüzem föld alatti munkahelyén lett rosszul, élve hozták a felszínre, de az esztergomi kórházba való szállítása közben elhunyt. Az említett száz évben a pilisi szénbányákban 114 fő, az ásványbányákban 7 fő, a dorogi szénbányákban 9 fő, a Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál 1 fő, vagyis összesen 131 fő bányász halt meg bányamunka végzése közben.
A Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány bányászati tagozata több évi kutató- és adatgyűjtő tevékenysége alapján úgy döntött, hogy a mártír bányászok emlékére a Szent Borbála plébániatemplomban két emléktáblát helyez el: az egyiket a 131 mártír bányász, a másikat a Pilisi Szénbányák Altáró bányájában 1954-ben történt, 34 bányász elzáródását és 7 bányász halálát okozó katasztrofális vízbetörés emlékére.
A műanyag alapú táblát a pilisvörösvári illetékességű Digitális Stúdió, a fatáblát K. Kovács József fafaragó művész készítette. A bányalámpa tartozékokat Nick Márton, János, István és fia készítette. Az emléktáblák helyének kijelölését és elhelyezését Balla Sándor plébános felügyelte, a táblákat Verőczei Gábor atya 2025. december 7-én áldotta meg.
Az egyházközség képviselő-testületének tagja, Temesi Ágota a bányász emlékek gyűjtése során értékes Szent Borbála-emlékeket talált. Többek között a Thomasroither Barbaramesse című festményt, valamint egy 70 cm nagyságú, fából faragott, neogótikus Szent Borbála-szobrot. Ez a szobor adományként a templomba került. Temesi Ágota ezekről színes szentképeket készíttetett, amelyeket Verőczei Gábor atya megáldott.
A pilisi bányásztársadalom és a hívek ezzel fejezik ki örök hálájukat az első német ajkú bányászoknak, akik magukkal hozták védőszentjük, St. Barbara kultuszát és tiszteletét.
Jó szerencsét!
Zelenai István, bányamérnök
