őrzők a strázsán
A Mentés Másként Trió karácsonyi koncertjéről

Bajban van a tudósító, ha a Mentés Másként Trió legutóbbi vörösvári koncertjéről kell szólnia. Dalra kellene magának is fakadnia, a húrok közé csapnia, táncra perdülnie, és persze komoly néprajzi tanulmányokat, bartóki-kodályi gyűjtőmunkát folytatnia, ha nem akarja üres fecsegéssel pazarolni a drága papírt. Mivel ez lehetetlen, marad a jól bevált őszinteség: nem tudom hogyan csinálják, de egy csoda, amit csinálnak. Megemelem a kalapom mélyen előttük…

December 26-i koncertjükön a Városi Könyvtárban ismét bizonyították, hogy ők nem egyszerűen egy zenekar, hanem „őrzők a strázsán”, akik a magyarság már-már veszendőbe menő, ám gyönyörű értékeit kutatják, mentik, őrzik s adják tovább.

„Mentés Másként” a nevük, olykor-olykor magyarázniuk is kell, miért. De én azt mondom: mentést, csakis így, ahogy ők teszik, művelik. Nem archiválni, raktárpolcra kell tenni a népzenét, az ősi magyar dallamot, hanem élővé tenni, használni, s hozzá tenni saját zenei ötleteinket, teremtő indulatainkat.

Az együttes a moldvai csángók dallamkincsének, népzenei kultúrájának megőrzését, feltárását tekinti legfőbb feladatának. Ezen belül is az ottani kobzosok által mostanáig átmentett zenei technikákat.

Fábry Géza szerint a népzenekutatás egyik nagy adóssága a moldvai csángó népzene feltárása. Mivel Moldva (Móduva) igen-igen elzárt vidék volt korábban, a táncházmozgalmak idején, amikor a magyar népzene a színpadról leköltözött a nézők, hallgatók közé, és élővé, átélhetővé és alakíthatóvá vált, ez a zenei világ kevésbé tudott közkinccsé lenni. Tovább nehezíti ezt, hogy maguknak a moldvai csángóknak is halványodik magyarságtudatuk, s ezzel együtt az anyanyelvet, a kultúrát, az ősi dallamvilágot is felejtik-feledik.

Az együttes – Fábri Géza (koboz, ének), Lipták Dániel (hegedű) és Ivánovics Tünde (ének) – így küldetést is teljesít, amikor mindent megtesz a „magyar Atlantisz” egy újabb részének elsüllyedése ellen…

Fábri Géza igényesen kimunkált kobozjátéka, Lipták Dániel szenvedéllyel és élettel teli hegedűmuzsikája és Ivánovics Tünde elragadó bájú éneklése talált egymásra ebben az őrző-mentő együttesben.

Reméljük, még sokszor láthatjuk-hallhatjuk őket itt, Vörösváron!

Szeretettel ajánljuk a Mentés Másként Trió honlapját: http://mentesmaskent.hu.

F. A.

Hagyományteremtő fúvóskoncert

„Kannst du Knödel knochen?” – tette fel a kérdést – legalábbis a címében – az egyik újonnan betanult polka a fúvószenekar decemberi 20-i koncertjén a Művészetek Házában. Nos, ha a választ nem is tudhattuk meg, mindenki jól érezte magát ezen a zenés délutánon. A vörösvári és solymári fúvósok több új zeneszámmal örvendeztették meg a közönséget. De nem ám külön-külön, hanem egyszerre! A két zenekar ugyanis közösen lépett fel, ami nemcsak a köztük lévő szoros zenészbarátságnak köszönhető, hanem Buzás Bálint személyének, aki mindkét zenekar karnagya.

Az előttük fellépő szentiváni fúvósok is szép sikert arattak. ők egyébként „fából is tudnak vaskarikát csinálni”. Történetesen ugyanis vastapsot arra a zeneszámukra kaptak, amelyben letették hangszereiket és dalra fakadtak… Büszkén mondhatjuk, hogy a zajos sikerből egy rész minket is illet: a zenekarvezető és karnagy ugyanis nem más, mint a vörösvári Spanberger Zsolt.

A karácsonyi ünnepkör kapcsán szervezett koncertet hagyományteremtőnek szánta a pilis-vörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar. Amint Feldhoffer János zenekarvezető elmondta, jövőre ugyanezt Solymáron fogják megrendezni a solymári fúvószenekar megalakulásának 15. évfordulója alkalmából, majd azután Pilisszent-iván lesz a helyszín. Mindegyik koncertre szeretettel várják a vörösvári közönséget is.

A koncert végén – az elmaradhatatlan „Radetzky-marsch” és az „Alte Kameraden-marsch” után – a zenekar néhány ismert karácsonyi dalt adott elő, amelyet a közönség meghatottan énekelt velük együtt.

F. A.

Újévi koncert

Teltház, zsúfolt nézőtér fogadta az „A tempo” Koncertfúvós Zenekar fiatal zenészeit a január 1-jei hagyományos Újévi koncerten.

A zenekar most is kitett magáért. Szilveszter „másnapját” meghazudtolva frissen, tempósan adták elő műsorukat, amelyek népszerű filmzenékből (West Side Story, Keresztapa, Indiana Jones stb.) és az ilyenkor szokásos polkákból, keringőkből, indulókból állott. Így hallhattuk az idén is ifjabb Johann Strauß Éljen a magyar! c. polkáját, elmaradhatatlan Kék Duna keringőjét és a szinte kötelező darabként felcsendült Radetzky-indulót. Egy különleges zenedarabbal is megörvendeztette a közönséget Hoós Sándor zenekarvezető, karnagy: Sosztakovics 2. jazz-szvitjének 2. keringőjével (amely ballagási ünnepségeken is gyakran szerepel).

A rendre felzúgó vastaps kifejezte a közönség elégedettségét az ünnepi zenedarabokkal és hangulattal.

Jó hangulatban, tartalmas időtöltéssel kezdődött az év Vörösváron.

Nincs más dolgunk, mint folytatni azt a többi háromszázvalahány napon…

F. A.

Karácsonyi kóruskoncert

A Szent Család ünnepének áhítatos hangulatában, december 27-én tartott kóruskoncertet a plébániatemplomban a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus. A karácsonyi koncert a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő kórus történetének egyik legemlékezetesebb, kivételesen szép élményt nyújtó fellépése volt.

„Ha kissé kivetítjük a család fogalmát, kórusunk is olyan, mint egy nagy család, amit az ének, a zene szeretete hívott életre és tart össze. A szeretet mellett a hit és a szolgálat érzése fontos számunkra, hogy Önöknek énekeinkkel, a meghívott zenészek muzsikájával néhány szép, meghitt és elmélyült percet szerezhetünk” – konferálta be az ének- és zeneszámokat Lukács Krisztina kórustitkár, s ez valóban így is lett: elmélyülést, meghitt lelki csöndességet, békét, a szépség keltette örömöt jelentett mindenki számára a koncert.

A műsor első részében elhangzott többek között Ludwig Ernst Gebhardi „Glória szálljon a mennybe fel” című kánonja, Bárdos Lajos „Karácsonyi bölcsődala”, Palestrina „Jesu Rex Admirabilis” és Johann Sebastian Bach „Imádd az Urat, a hatalmas királyt” című motettája.

Ezután a meghívott vendégzenészek nyűgözték le előadásukkal a padsorokat teljesen megtöltő közönséget. Tácsik Zoltán hegedűművész Tomaso Albinoni „Adagio”-ját adta elő kiemelkedően magas színvonalon.

A következő fellépő Halmschlager György ütőművész volt, aki marimbán Bach „C-dur szvit”-jének prelúdiumát, és egy modern művész, Gordon Stout „Astral dance” című művét játszotta el virtuózan.

Bihari Nóra (ének) és Komáromi Bau-knecht Hajnalka (orgona) John Francis Wade „Adeste fideles” című himnuszát adta elő, majd Komáromi Bauknecht Hajnalka Bach „C dúr prelúdium”-át játszotta orgonán.

A koncerten nemcsak művészi élményekkel gazdagodhattunk, de zenetörténeti ismereteinket is bővíthettük. Az Albinoni-mű felkonferálásából például megtudhattuk, hogy a szerző velencei papírkereskedő családból származott, s nem vállalt állandó zenészi állást, a zeneszerzést csupán kedvtelésből, nem hivatásszerűen művelte. Élete során többek között 12 darabból álló triószonáta sorozatot és több mint 50 operát írt, amelyek akkor nagy sikert arattak, de ezek közül ma alig ismerünk néhányat. Ellenben a mindenki által legismertebb és legnépszerűbb művével, az Adagioval, melyet Remo Giazotto 20. századi zenetörténész állított össze egy töredékes kézirat alapján. Ezért alig hallható ki belőle a barokk stílus, sokkal inkább romantikus jellege érezhető.

A koncert befejező részében a kórus és a vendégművészek több ének- és zeneszámot közösen adtak elő.

Az elhangzott művek: Friedrich Händel „Énekelj új dalt az Úrnak” és „Örvendj, világ” című kórusműve, Nagy Szent Gergely pápa „Alkonyi imája” Babits Mihály fordításában és Lehotka Gábor megzenésítésében, Henry Purcell „Imádjátok a világ Urát” és Beethoven „A természet dicsőíti az Urat” című műve.

Lukács Krisztina újfent bővítette zenetörténeti ismereteinket azzal, hogy elmondta: Szent Gergely pápa (aki 600 körül élt és működött) elsőként rendszerezte a keresztény egyház teljes dallamkincsét. A dallamok az ő nevéről kapták az elnevezést: gregorián énekek.

Az előadás során hallhattunk még két irodalmi művet is Lukács Krisztina tolmácsolásában: Wass Albert „Mese az erdőről” című csodaszép meséjét és Reményik Sándor „Békesség Istentől” című versét.

A meghitt hangulatú, felemelő élményt nyújtó kóruskoncert végén a kórus a közönséggel együtt énekelte el magyarul és németül a „Csendes éj” című népszerű karácsonyi dalt.

F. A.

Karácsony a Zeneiskolában

A muzsika öröme, a szeretet teljessége, a közelgő ünnepek iránti izgalmas vágyakozás és egy picit a téli szünet megkezdődése miatt érzett felszabadultság lengte be a színpadot és a nézőteret a Zeneiskola december 19-i karácsonyi koncertjén.

A műsor egy aranyos, meghitt hangulatú betlehemes játékkal kezdődött, amelyet a zeneiskola tanárainak és növendékeinek zenei produkciói követtek. A műfaji sokféleséget gazdagította egy árnyjáték, amelynek táncos szereplője Zsarnóczi Alíz, klarinétos szólistája Valachi Sámuel volt. A Tóth Csaba zenetanár ötletéből és közreműködésével előadott műsorszám nagy sikert aratott a nézők körében.

A fő műsorszám az idén egy zenés darab volt. Valachi Katalin Oscar Wilde „A Boldog Herceg” című érzelmes-szomorú meséjét állította színpadra. A dalokat a zeneiskola tanárai és diákjai – Szlovencsák Péter, Oláhné Szabó Anita, Tácsik Zsuzsanna, Haraszti Dávid, Pitner Fruzsina és Kozek Ildikó – hangszerelték, a kórust Hoósné Török Emese tanította be. (A Boldog Herceg előadását ő javasolta.) A mesélő Kovács Alexandra volt, a főszerepeket Valachi Sámuel (kis fecske) és Feldhoffer Péter (Boldog Herceg) játszották. A zenés darabban – a szereplőket, zenészeket és a kórust egybevéve – közel százan szerepeltek a színpadon.

A műszaki hibák ellenére (a szintetizátor hangolásával akadtak problémák) hiszem, hogy a nézőket megérintette az előadás: megértették, hogy mi a lényege az önzetlen szeretetnek, az önfeláldozó hűségnek; megértették, hogy az igazi boldogság csak ebből fakadhat.

A Boldog Herceg szobrát ugyan a végén megolvasztják, a tűznek is ellenálló, a város szegényei nélkülözése láttán kettéhasadt szívét, és hűséges társának, a halálra fagyott kis fecskének tetemét szemétre dobják, a darab mégis katarzissal zárul: a néző tudja, mi az értékes és mi nem. És magába tudja fogadni Oscar Wilde üzenetét az emberségről, a szeretetről és a boldogságról.

„Hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb” – mondja az Úr a darab befejező jelenetében egyik angyalának, és az angyal elviszi neki a szemétre hajított ólomszívet és a holt madarat.

„Jól választottál – szólt az Isten –, mert ez a kis madár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben, és a Boldog Herceg az én aranyvárosomban dicsőít majd engemet.”

És jól választott Valachi Katalin és a Zeneiskola tanári kara is, amikor ezt a szomorkás-elgondolkodtató darabot színre tűzte.

Felemelő, boldogságos este volt.

F. A.

Megjelent: Fogadj szívedbe. Portrékötet négy pilisvörösvári képzőművészről

A Magyar kultúra napjára, január 22-ére időzítette a Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület a négy jeles vörösvári képzőművészről – Bajnok Béláról, Bihari Sándorról, Cserőháti Kovács Istvánról és Gáborházi Károlyról – szóló közös portrékötete megjelenését.

A 208 oldalas, önéletírásokat, vallomásokat, portrévázlatokat, művészettörténészi elemzéseket, fotókat és közel száz színes reprodukciót tartalmazó könyv az Otthon a világban honismereti könyvsorozat újabb köteteként látott napvilágot.

Összeállítását, szerkesztését a Vörösvári Újság alkotóközössége – Fogarasy Attila, Pócsi János, Hidas Ildikó és Várhegyi Ferenc – végezte. A reprodukciókat Török István készítette. A kötet nyelvi lektora Szeitz Teodóra, a helyi gimnázium tanára volt. (Mindnyájan társadami munkában vállalták az alkotói közreműködést.)

Az alábbiakban a kötetben bemutatott négy művésztől idézünk egy-egy rövid vallomást, invitálva kedves Olvasóinkat, hogy ismerjék meg az igényes kivitelű kiadványt és általa városunk jeles alkotóit.

„Szerintem amit az ember nagyon akar, egy kicsit mindig sikerül!”

Bajnok Béla

„Én a csendet és a nyugalmat szeretem. Egész életemben a széphez kötődtem... Ha látok egy gyönyörű tájat, vagy megbámulok egy lélegzetelállítóan szép nőt, akkor a világ keserves dolgai megszűnnek a számomra, és csak a szépséget vágyom megragadni.”

Bihari Sándor

„Az életem nagyon kontrasztos: nagy örömök és nagy fájdalmak váltakoznak benne. Mindvégig szerény anyagi körülmények között éltem, ma sincs ez másképp. Az anyagi javak gyűjtése helyett mindig is sokkal inkább érdekelt az alkotás. Ma is erre törekszem... Még rengeteg mindent el kell mondanom…”

Cserőháti Kovács István

„Sokat tapasztaltam földi életemben, és arra kellett rájönnöm, hogy csak annyiban volt érdekes a sok tapasztalat, amennyiben embertársaim javára ezt fel tudtam használni. Úgy hiszem, ennek tőlem telhetően eleget tettem.”

Gáborházi Károly

A portrékötet 3000 forintos áron kapható a Mű-hely Galériában és a Könyvesboltban.

F. A.

Vitéz Fogarasy-Fetter Mihály önéletírásáról

Az első világháborúban megözvegyült fiatal Anya és az öt hónapos – már apátlan – félárva Gyermek szemszögéből nézve olvastam el a könyvet. Nem panaszos sirám vagy zokszó sugárzik soraiból, hanem hit, szorgalmas munka és kiapadhatatlan szeretet.

Korrajz és történelem a két világháború alatti és közötti időkről.

Az egykori kis szülőfalunk megörökítése. A poros girbegurba utcák a régi fényképeken. A két világháború okozta kegyetlen szenvedés, ami az emberek nyakába szakadt, függetlenül a hovatartozástól, sorscsapások közepette élni akarás. A történelem egy darabja, mely tanulság az utókor számára.

Az idő múlik. A jövő talán egészen más irányba formálja majd az emberek életét, gondolkodásmódját és lehetőségeit. Most, amikor a nagy változások éveit éljük, ez dokumentum marad egy kisváros könyvtárában, egy valaha élt és küzdött tanár-könyvtárosról, a népek tanítójáról, s a teljesen átváltozott egykori Vörösvárról.

Úgy érzem, ahol ilyen Anyák és Utódok születnek és élnek, a jövőtől nem kell félni, s itt idézem nagy költőnket, Vörösmarty Mihályt szó és betű szerint:

„Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Száz ezrek ajakán.”

A mi kis városunk írója Pilisvörösvár történetének utolsó soraiban a „Krónika” továbbfolytatását reméli. Valóban szükség lenne rá, hogy ez megtörténjen, avatott tollú történetíró műveként, pontosan, hitelesen, örök emlékül és tanulságul.

Hoffer Károlyné

A könyv megvásárolható a Városi Könyvtárban, a Könyvesboltban és a Mű-hely Galériában. Ára: 2000 forint

Az „Otthon a világban” honismereti könyvsorozatban eddig megjelent kötetek:

1. Dr. Réthy Zoltán: Én így imádkozom. Összegyűjtött versek (Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület, Pilisvörösvár Város Önkormányzata, Pilisvörösvár, 2008.)

2. Vitéz Fogarasy-Fetter Mihály Önéletírása (Pilisvörösvár Város Önkormányzata, Pilisvörösvár, 2009.)

3. Fogadj szívedbe. Portrékötet négy pilis-vörösvári képzőművészről (Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület, Pilisvörösvár, 2010.)

Előkészületben: „Hol sírjaink domborulnak...” A vörösvári temetők és kegyeleti hagyományok története. Kiadó: Pilisvörösvár Város Önkormányzata.

F. A.

Móricz-est a Mű-hely Galériában

A Mű-hely Galériában Móricz-esttel kezdődött az új év január 8-án „A betű varázslata” címmel. Megnyitásként – a hagyományokhoz híven – képzőművészekkel és műveikkel ismerkedhettünk meg.

A városunkban élő és alkotó Manhercz-Kovács Gabriella álló- és falikerámiáinak, acrylképeinek színpompás világában gyönyörködhettünk. A művésznő Szentendrén tanult a kerámiával bánni, évekig élt Németországban, majd hazaérkezve városunkban alakította ki műhelyét, itt alkot.

Mint Keszthelyi Ildikó bemutatásában elhangzott, a művész a tüzet, annak színeit, melegét hozza közénk. Mozgó alakjainak lendülete, színeinek csillogása, elevensége a jelenlétet, az élet szépségét, szeretetét varázsolja elénk. A művek címei mellett nem szerepel keletkezési idejük, de ez nem is szükséges, mert szimbolikus képei, kerámiái ugyanilyenek: időtlenek. Nagyon nehéz a sok hangulatos, gondolatébresztő téma és megoldás közül egyeseket kiemelni. A falikerámiák közül a Túlélőt és a Napfényes Mostart, az acrylképek közül pedig a Vihar születiket és az Északi fényt említeném.

Leánya, Kovács Sylvia négyévesen került haza Németországból Vörös-várra, itt a német gimnáziumban végzett, jelenleg az ELTE német-holland szakán tanul; nyelv és humán érdeklődésű, de vonzza a zene is. Szabadidejében, versírás mellett fedezte fel a grafika világát, ezzel tudja leginkább kifejezni gondolatait, érzéseit. Művészi példaképének Salvador Dalit tartja. Grafikáin néhány vonallal is érdeklődést kelt, gondolatokat ébreszt. Kiállított képei közül sokáig emlékezünk még a Tangó lendületére, az Angyalok szerelme bravúros formai megoldására, vagy a Lady Gaga finoman részletezett kidolgozására. Ígéretes, sokoldalú tehetség!

Móricz Zsigmond ízes magyarsággal megírt, színpadra is kívánkozó novelláiból, valamint az író élettörténetéből adott elő részleteket a budapesti Teátró Társulat négy színjátszója. Előadásukhoz alaposan átalakították a Galéria színpadát és nézőterét. A rendhagyó elrendezésnek köszönhetően egyszerű eszközökkel, illúziókeltőn varázsolták elénk a múlt századelő paraszti tanyáját, kávéházát, de még a világháborús csatatér lövészárkát is.

A narrátor szerepét is betöltő Rékai Nándor, s az egyetlen női szereplő, Spergel Anna mellett szívesen tapsoltunk a fiatal Lénárt Lászlónak és Gyurin Zsoltnak is egy-egy jólsikerült karakteralakításukért.

Pócsi János

A Városi Könyvtár könyvajánlója
Cornelia Funke: A tolvajok ura

ősz volt a Hold Városában, Velencében. Két kisfiú kószált az utcákon, Prosper és Bo. Hamburgból szöktek el, mert édesanyjuk halála után el akarták választani őket egymástól. Nagynénjük ugyanis csak Bot akarta örökbe fogadni. De az ősz Velencében csak nappal olyan szép, éjszaka már félelmetes és hideg. Betegen, éhesen és fáradtan járták a csodák városát, amelyről édesanyjuk olyan sokat mesélt. Már majdnem feladják a reményt hogy együtt maradhatnak, amikor találkoznak a tolvajok urával, Scípióval és kis csapatával, Darázskával, Riccióval és Moscaval.

A gyerekek egy elhagyott moziban, a Csillagmenedékben laknak. Szeretik és segítik egymást. A nagynéni azonban hamarosan a gyerekek nyomára bukkan. Velencébe jön és megbízza Victort, a nyomozót, hogy keresse meg a testvéreket.

Egy nap a tolvajok ura különös megbízatást kap egy titokzatos idegentől. Egy régi, fából való szárnyat kell ellopniuk. A tulajdonos, Ida Spavento azonban felfedezi a lopást. Elmeséli a gyerekeknek hogy a szárny egy régi körhinta része. Öt csodaszép, fából faragott alak van rajta, egy egyszarvú, sellő, mesebeli vízi ember, víziló és egy szárnyas oroszlán. A legenda szerint, ha valaki felül a körhintára, néhány forgás után a felnőttből gyerek, a gyerekből felnőtt lesz. Ida odaadja nekik a szárnyat azzal a feltétellel, hogy együtt derítik ki, hol van ez a csodálatos szerkezet.

Megtalálják a körhintát? Tényleg igaz a legenda? Közben Victor, a nyomozó a gyerekek nyomára bukkan. Felfedezi a Csillagmenedéket is. El kell válniuk a testvéreknek egymástól? A kalandos és izgalmas ifjúsági regényt kicsiknek és nagyoknak egyaránt szívesen ajánlom.

Cornélia Funke 1958-ban egy német kisvárosban született. Hamburgi tanulmányai befejeztével három évig szociális munkásként dolgozott olyan gyerekekkel, akik nehéz családi körülményekkel küzdöttek. Először könyvek illusztrálásával foglalkozott, majd hamarosan elkezdte írni saját történeteit, melyeket a hátrányos helyzetű gyerekek elbeszéléseiből merített. Németországban hamarosan népszerűvé vált két gyermekeknek szóló sorozatával. A nemzetközi áttörést Sárkánylovasok (1966) című regénye hozta meg számára. Ezt követte a Tolvajok ura (2000), majd a Tintavilág (2003) című trilógia, melynek első kötetét (Tintaszív) meg is filmesítették. Művei több millió példányban fogytak el világszerte.

Fetterné Denk Éva
könyvtáros

Beszélgetés egy fiatal zenésszel

A könyvtár csendes zugában ültünk le Spanberger Zsolttal, városunk, környékünk nem egy zenekarában játszó, alapító és vezető szerepet is betöltő muzsikusával.

A harminchárom esztendős, élénk tekintetű és beszédű fiatalembert a kezdetekről kérdezem:

– Zenei tanulmányok alakították életét?

– Nem. Gazdasági mérnökként végeztem, de hobbiszinten mindvégig tanultam zenélni is. Apai nagy-, és ükapám is zenész volt, s szüleim már korán trombitatanulásra írattak be.

– Mióta játszik az „A tempo” zenekarban?

– Részt vettem az együttes 1994-es alapításában, majd néhány év kihagyás után tértem vissza. Az Egyesület 2005-ös megalapításától mostanáig elnök voltam, de egyéb elfoglaltság miatt Baska Ferencnek adtam át a stafétabotot. E zenekar zenei vezetője mindmáig Hoós Sándor karnagy úr.

– Az „A tempo” egy koncertfúvós zenekar. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Az együttes nem hagyományőrző zenét játszik. Sok művet kifejezetten ilyen típusú zenekaroknak írnak pl. musical-, és filmzene-feldolgozásokat, szimfonikus átiratokat, fúvósfantáziákat stb.

– Sok fiatalt látunk az együttesben…

– Igen. Létszámunk átlagosan ötven fő. Utánpótlás – tanáraik ajánlásával – a Zeneiskolából érkezik.

– Térjünk vissza önhöz, pályafutásához. Hogyan került mint muzsikus Szentivánra?

– Bőven van fúvószenekari tapasztalatom. Fújtam a vörösvári fúvósoknál, saját sramli-zenekarunkban (Pilischer Sramli), s emellett érdekelt a nemzetiségi zenekarvezetés és karmesterkedés is. Három tanfolyamon, Fódi Jani bácsi (aki ebben országosan elismert szaktekintély) vezetésével sajátítottam el ennek alapjait. Pilisszentivánon öt éve megszűnt a zenekar, de önkormányzati kezdeményezésre újra szervezésbe kezdtek, s az ottani fiatalokkal való beszélgetések vezettek oda, hogy örömömre engem kértek fel az együttes zenei vezetésére.

– Szentiváni zenészekből áll az együttes?

– Körülbelül fele-fele arányban, vörösváriakkal együtt. Fő az, hogy minden zenész, unszolás nélkül, szívesen jár a csapatba, emellett sokan más környékbeli zenekarokban is játszanak.

– Mondana néhány szót a Pilischer Sramliról?

– Környékbeli zenészekből álló, hattagú sramlizenekar vagyunk. Tagjaink legtöbbje játszik más fúvósegyüttesekben is. Esküvőkön, bálokon szoktunk fellépni.

– Humoros eseményről is hallottam fellépésük alkalmából…

– Ha népesebb közönség, zenésztársak előtt játszunk, igyekszünk mindig egy kicsit feldobni a produkciónkat. Egy padláson talált polkához szövegre is leltünk, s mikor lejátszottuk a zenei témát, csupán a kíséret hangszerei szóltak tovább, mi magunk meg a közönséggel együtt dalra fakadtunk…

Pócsi János

Hasznos linkek:

www.atempo.hu
www.fuvoszenekar.pilisszentivan.hu
www.pilischersramli.extra.hu

Állat-kedvenceink a falakon

Hét ifjú grafikusművész alkotásainak örülhettünk január 15-én a Művészetek Házában. Már a belépéskor mintha egy mesekönyv nyílt volna meg előttünk… Izgalmas itt „lapozgatni”!

A paravánok és az asztalok közt kisgyerekek kergetőztek otthonosan, de néha meg-megálltak, és nevetve mutatták szüleiknek, nagyszüleiknek a felismert állatok figuráit.

Hangulatos erdélyi zene indította a kiállítás megnyitását. A piliscsabai Ágasbogas Együttes Tücsökzenekara, azaz tanárnőjük és három nagyon fiatal tanítvány alapozta meg hangulatunkat.

Valachi Katalin rövid üdvözlője után Czeglédi Gizella mondott megnyitóbeszédet többek között Rosner Károly grafikus-esztéta szavait idézve: „A grafika ott kezdődik, ahol a forma önmagáért való szépsége érvényesül. Tehát nem vázlat!...” Ezután bemutatta a fiatal alkotókat, akik közül hárman: Leel-őssy Enikő, Makhult Gabriella és Nagy Boglárka személyesen is jelen voltak.

A kiállítás célja az állatok megmutatása, mégpedig elsősorban a gyerekek számára érthető módon. A legkülönbözőbb grafikai technikákat láthattuk, többek között akvarell, pasztell, rézkarc, színes rézkarc, aquatinta, linóleummetszet (selyempapírra is), és szitanyomat formájában.

Az állatképek főképp mesékhez kapcsolódnak, olykor ezek írott részletei is olvashatók a képeken, pl. Makhult Gabriella itt látható linómetszeteit zömmel Kányádi Sándor gyermekversei ihlették. Szívesen említette Erdélyben tett látogatásait, képi világából is érződik e tájak és emberek szeretete.

Leel-őssy Enikő selyempapírra készült linómetszetei a leheletfinom ősi távolkeleti hal- és madárábrázolásokat idézik, Ligeti Miklós akvarelljei kedves humorukkal hatnak. Összetettek, alaposabb elmerülést kívánók Holló Anna grafikái, különös, éteri lebegés hatja át őket.

Nem lenne teljes ez az írás, ha nem ejtenénk szót a műveket kiállító Protokoll Galériáról, s annak vezetőjéről a családjával városunkban élő Maizlné Atzél Rékáról. Az ország jelenleg egyetlen virtuális, csak az Interneten létező galériája (www.protokoll-galeria.hu) állít ki itt január 29-ig. A fiatal „galériatulajdonos” elmondta, hogy elismert művészek közel ötszáz alkotását lehet a Neten megtekinteni, kiválasztani, sőt, elérhető áron megvásárolni.

Örömmel hallottuk, céljának tekinti, hogy 2010-ben a Pilisi Medence alkotói önálló megjelenéshez jussanak az internetes „kiállító teremben”.

Pócsi János