14. oldal Önkormányzati hírek
Zeneiskola – Művészetek Háza
Képzeletbeli séta egy leendő épületben
A képviselő-testület májusban határozott arról, hogy 200 millió forint hitel felvételével zeneiskola céljára átépítteti a kultúrházat; egyben megbízta az építési engedélyezési terv elkészítésével a Csikós Mihály Építészirodája Kft.-t. Korábbi számainkban először Grószné Krupp Erzsébet polgármestert kérdeztük a döntés hátteréről, majd Hoós Sándorral és Haász Évával készítettünk interjút, amelyben az érintett intézmények igazgatói elmondták elképzeléseiket és esetleges fenntartásaikat az épületcseréről és a kultúrház átalakításáról. Időközben elkészült az engedélyezési terv, amelyről a tervezővel: Csikós Mihály építészszel beszélgettünk.
Keresve sem lehetett volna jobb helyet találni a Gazdakör vendéglő hűvös helyiségénél, ahová az ötvenes éveibe lépő, kissé bohém eleganciával öltözködő építésszel megbeszéltük az interjút. A környék szerte közkedvelt vendéglő ugyanis az ő tervei alapján újult meg kívül-belül néhány évvel ezelőtt. Találkozhattunk volna ugyan a Szabadság úti óvodában is – hiszen ez a gyönyörű épület is a tíz év óta Vörösváron élő építész alkotása –, csak az ilyenkor zárva tart és forró kapu-csínóval és hideg narancsdzsússzal sem tudtak volna kiszolgálni.
Miközben az italokat kortyolgatjuk, elmondja, hogy az általa vezetett építésziroda elsősorban lakóépületek, vendéglátóhelyek, üzletek, irodák tervezésével foglalkozik. A cég több száz megvalósult munkája között egyaránt vannak olyanok, amelyek építészeti feladatok, illetve belsőépítészeti feladatok megoldását jelentették. A budapesti Matteo Étterem – melynek belsőépítészeti kialakítását az iroda végezte – az idén elnyerte az év étterme díjat. Csikós úr középületek megtervezését is szívesen vállalja. Az ő nevéhez fűződnek például az isaszegi művelődési ház, két dunavarsányi óvoda és a gyámhivatal építészeti munkái.
Néhány szóval családjáról is beszél: a felesége vörösvári, három gyermekük született. A saját házukat nem ő tervezte: – Tudja, a suszter cipője lukas! – mondja ironikus mosollyal.
A rövid ismerkedés után félretoljuk a csészét és a poharat, s az építész úr kiteríti az asztalra az új zeneiskola tervrajzait és az épület látványterveit. Ami kibontakozik belőlük: egy elegáns, emberi léptékű, korszerű, funkciójának tökéletesen megfelelő, jó beosztású épület. Nekem nagyon tetszik, bár biztosan lesznek olyanok, akik fanyalogni fognak majd az elkészült épület láttán, s ha a későbbiek során – hiszen lakva lehet megismerni az épületet – bármi probléma adódik, sietve kijelentik: ők megmondták előre…
– Ez egy teljesen új épület, a tetőzet, a homlokzat, az ablakok, a belső elrendezés… minden más… – mondom csodálkozva –, szinte csak a főfalak maradtak meg…
– Valóban csak az épület tartószerkezete és födéme marad meg, minden más ki lesz cserélve: ablakok, gépészeti berendezések, vezetékek, burkolóelemek.
– Laikusként is könnyedén megállapíthatom, hogy a vörösvári kultúrház mind esztétikai szempontból, mind funkcionálisan egy rendkívül problémás épület, kívülről leginkább egy megfeneklett, rozsdásodó tankhajóhoz hasonlatos, belülről is jellegtelen és lehangoló. Nem állt meg Önben az ütő, amikor megbízták az átalakításával?
– Építész szemmel nézve egyenesen katasztrofális az épület. Bizonyára remegni kezdett volna a lábam, ha rögtön az elején nekem szegezték volna a kérdést: vállalnám-e az engedélyezési tervek elkészítését az épület átalakítására vonatkozóan. E helyett először csak vázlatokat kértek tőlem: vessem papírra az elképzeléseimet. Még semmi sem volt eldöntve, mindenki a lehetőségeket latolgatta, a megoldásokat kereste. Az elejétől kezdve folyamatosan konzultáltam a polgármester aszszonnyal, a képviselőkkel, az oktatási bizottság tagjaival és természetesen Hoós Sándor úrral, a zeneiskola igazgatójával. Egy-egy találkozó után alakítottam a vázlatokon, beépítve a felvetett ötleteket. Lépésről lépésre haladtunk előre és lassan kikristályosodtak az elképzeléseink. Mire a végére jutottunk, eléggé kitisztult bennem minden ahhoz, hogy nyugodt szívvel mondhassak igent a képviselő-testület felkérésére.
– Úgy vélem, egy építész számára sokkal hálásabb dolog egy vadonatúj épületet megtervezni, mint egy meglévőt valamilyen funkcióra átalakítani… Mindez sok kötöttséggel járhat, a fantázia kevésbé szárnyalhat…
– Ez mindig a feladattól függ. Azt szoktuk mondani: a kötöttségek az építész barátai. Van honnan elindulni, van mire építeni. Sok esetben egy zöldmezős beruházást sokkal nehezebb elindítani. A fantázia ettől még szárnyalhat. A Szabadság úti óvodára se lehet ma már ráismerni… Pedig az is egy régi épületből lett átalakítva.
– Hányan dolgoztak a tervrajzokon?
– Az általam vezetett építészirodának 25 munkatársa van, mivel nagyon szűk volt az idő, ami rendelkezésünkre állt és nagy volt a feladat, 7-8 munkatársammal folyamatosan ezen a terven dolgoztunk.
– Arra nincs lehetőségünk, hogy részletesen bemutassuk a terveket, ezért azt javaslom, hogy tegyünk egy virtuális sétát a leendő zeneiskolában. Először nézzük meg kívülről az újjávarázsolt épületet… Mi jellemző a homlokzatra?
– Az előkészítés során kiderült: a megnövekvő feladatoknak csak akkor tud eleget tenni az épület, ha ráépítünk még egy szintet. Ezt úgy kellett megterveznünk, hogy ne növeljük tovább az épület monumentalitását, ami a sok egyforma ablak és a tagolatlan homlokzat következménye. Ezért először is a homlokzatot jóval tagoltabbá tettük, s az egyes egységek kialakításánál figyelembe vettük a környező házak méreteit, stílusát, tagolását. Az ablakok is jóval kisebbek lettek. Az így kapott homlokzat sokkal esztétikusabb, mozgalmasabb, mint a régi épületé. Az újabb szinttel együtt is kevésbé hat monumentálisnak, mint eredetileg.
– Lépjünk be az új zeneiskolába. Mi található a földszinten?
– Ez a rendezvényszint az aulával és a színházteremmel. A kettőt együtt és külön-külön is igénybe lehet venni rendezvények tartására. A színházterem színpadát és 350 személyes nézőterét elfordítottuk a jelenlegi udvar felé. A székeket külön raktárhelyiségben lehet elhelyezni, így a terem alkalmas másfajta rendezvények megtartására is. A színházteremhez természetesen öltözők és mosdók is tartoznak. Lehetőség nyílik nagyobb művészeti csoportok fellépésére. A színházterem légkondicionált. A Szabadság út felé ablakokat nyitottunk, amelyek levegősebbé teszik a teret, szükség esetén spalettával el lehet sötétíteni a termet. Az aulához tartozik – a volt büfé helyén – egy internetkávézó is. A rendezvényszint kiszolgálására 300 férőhelyes ruhatárat terveztünk. Az egész épületben – így a földszinten is – jelentősen megváltoztak a vizesblokkok, amelyek kibővültek a mozgássérültek számára kialakított mosdókkal. Az akadálymentes közlekedést szolgálja az épület udvar felőli oldalán lévő lift, amelyet egy rámpán lehet megközelíteni.
– Akár lifttel, akár a lépcsőn: menjünk most fel az első emeletre…
– Itt helyeztük el két nagyméretű teremben a képzőművészeti és a táncművészeti tanszakot. Hátul az ütősök kaptak helyet, itt kevésbé zavarják majd a többi hangszeres oktatást. Továbbmenve följutunk az igazgatási szintre. Itt van a tanári szoba, az igazgatói, a helyettesi és a gazdasági iroda, valamint a két szolfézs tanterem.
– Ezek szerint a hangszeres oktatás túlnyomó része a legmagasabb szinten kapott helyet…
– Így igaz, az utcazajtól legtávolabb, a harmadik emeleten helyeztük el a nyolc megfelelően hangszigetelt zenei oktatószobát. Ezen a szinten kapott helyet a hangszerraktár is.
– Az épület használhatóságának egyik fontos kérdése mennyire sikerül kiküszöbölni a 10-es út zaját…
– Az egész épületre nézve külön akusztikai terv készült. Korszerű anyagok beépítésével mérsékeljük a beszűrődő zajt. A színházteremben speciális hangnyelő elemeket is alkalmazunk, a jobb akusztika elérésére.
– Nemcsak a zaj, a délre néző ablakokon betűző erős napfény is sok kellemetlenséget okoz…
– Az árnyékolást mindenütt reluxával oldjuk meg.
– Mindent egybevetve nagyon szép és kulturált az új épület, de a kisördög azt mondatja velem, egy nyugalmasabb helyen sokkal szerencsésebb lett volna megépíteni…
– Ezt természetesen nem vitatom, de a lehetőségeket, adottságokat maximálisan kihasználva, legjobb tudásunk szerint egy olyan épületet terveztünk, amely beleilleszkedik a városképbe, élhető tereket tartalmaz, jól használható, s a zeneiskola és a város kulturális élete számára óriási előrelépést jelent.
A kapucsínó és a dzsúsz elfogyott, a tervrajzok visszakerültek az építész úr táskájába. Virtuális sétánk ezzel tehát véget ért, de egy év múlva talán már valóságosan is végigjárhatjuk az egyelőre tervrajzokon szereplő szinteket, termeket. Előreláthatólag az építkezés ősszel elkezdődik.
Fogarasy Attila
Csikós Mihály 1955-ben született Szegeden. 1982-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem középület-tervezési tanszékén. 1985-ben a Magyar Építő Művész Szövetség rendes tagja lett, majd 1997-ben a Magyar Építészkamara alapító tagja. 1982-től 1988-ig magántervezőként dolgozott, 1988-tól 1990-ig egy kisszövetkezet tervezőrészlegét vezette, majd 1990-ben saját irodát alapított Architechno Bt. néven. 1997-ben a cég átalakult kft.-vé és Csikós Mihály Építészirodája néven működik jelenleg is. További információk és referenciamunkák: www.csikos.hu.
