 |
(zongorán kísérte: Budai Márta)
„A lényeg az, amin Isten ujjlenyomata van”
– Interjú Gulyás Dénes operaénekessel –Amint arról újságunk elõzõ számában hírt adtunk, Gulyás Dénes nagysikerû jótékonysági koncertet adott a pilisvörösvári zeneiskolában, melynek bevételével az egészségügyet támogatták. A világhírû, ámde mégis szerény és közvetlen mûvésszel ez alkalomból beszélgettem.
– Mikor dõlt el véglegesen, hogy a zenei pályát választja?
– Öt-hat évesen már érdeklõdtem a zene iránt, de véglegesen a mutálás után, tizenöt-tizenhat éves koromban dõlt el, hogy ezen a pályán maradok.
– Van kedvenc zenedarabja?
– Nincs egyetlen kedvenc zeneszerzõm, vagy egyetlen kedvenc zenemûvem. Mindig azt szeretem nagyon, amivel éppen foglalkozom, mindegy, hogy az Mozart, Puccini, Beethoven vagy Strauss.
– Ezek szerint azt sem tudja megmondani, melyik koncertjére emlékszik a legkedvesebben…
Teltház a zeneiskola koncerttermében – Most ez volt a legkedvesebb, itt Pilisvörösváron. Nagyon sokan eljöttek. Az a legnagyobb ajándék és a legjobb kritika a mûvésznek, mikor a nézõtéren csend van és figyelnek rá. Ennél jobb dolog nincs is.
– A mai koncert is nemes célt szolgált. Köztudott, hogy Önnek rengeteg jótékonysági elõadása volt már.
– Éppen most néztem utána a naplómban, a romániai forradalom, '89 karácsonya óta ez volt a 283. Énekeltem már a Tûzoltó utcai Gyermekkórház javára vagy a Zeneakadémia hangszereinek felújításáért is. Sok mindenkiért, sok ügyért énekeltem már. A pilisvörösvári koncertem az egészségügyet szolgálja, ami úgy gondolom, elég nehéz helyzetben van. Igazság szerint mindenkinek, akinek módja van rá, tennie kellene érte, mert bárki kerülhet egyszer kórházba, és akkor fontossá válhat számára, hogy a megfelelõ mûszerek rendelkezésre álljanak.
– Örömmel tölti el, hogy itt, Pilisvörösváron is nagyon sokan eljöttek, hogy meghallgassák. Mégis kíváncsi lennék arra, melyik koncertjén lépett a legnagyobb közönség elé?
– San Franciscóban negyvenezren ültek a nézõtéren, az is jótékonysági elõadás volt, az árva gyerekek javára. De az ilyen nagyszabású koncerteken szükség van erõsítõkre, így a hangzás már nem lesz olyan, mint egy jó akusztikájú, kisebb teremben, mint ez, ahol egy zongorista és egy énekes az elektronika segítsége nélkül varázsolja elõ a dallamokat.
– Milyen tervei vannak a jövõt illetõen?
– A jövõt senki nem ismeri. Úgy érzem, hogy ötven évesen is van elég energiám az új célok megvalósításához. A tág értelemben vett kultúra ma Magyarországon olyan nagy bajban van, hogy annak a mûfajnak, amelybõl ma este itt hallott, nincsen élettere, lehetõsége. Márai Sándor szavai, miszerint „varázslat van a mûvészetben”, eltûntek, adózókká és számlaadókká váltunk. A glo-balizált mûveletlenség tünteti el a varázslatot a mûvészetbõl. Ezért úgy érzem, most elérkezett az idõ, hogy váltanom kell. Természetesen a jövõ évben még fellépek, szerzõdéseim vannak. Szép volt ez a színpadon eltöltött harminchárom év. Minden koncert élmény volt. Semmivel sem kisebb katarzis egy vasárnapi misén énekelni, mint az Operában. A dolog lényege, a magva az, amin az Isten ujjlenyomata ott van. Így aztán teljesen mindegy, hogy az egy templom orgonájánál vagy a Zeneakadémia pódiumán születik.
– Lemondana minderrõl?
– Természetesen nem arról van szó, hogy végleg szakítok a mûvészettel, csupán tágabb területen kívánok tevékenykedni, amelynek a zene csak egy kis része volt. Amilyen állapotban van a környezetünk, az útjaink, a házaink, ez mind szoros kapcsolatban van a mûvészettel, kultúrával és emberi gondolkodással, az egymás iránti és a természet szeretetével. Ezzel szeretnék foglalkozni.
– Sok sikert kívánok hozzá!
– Köszönöm szépen!
Vörös Ildikó
Köszönet
2004. május 22-én 18 órakor Gulyás Dénes operaénekes nagysikerû elõadói estet tartott a Cziffra György Zeneiskola hangversenytermében.
A mûvész a csodálatosan interpretált énekek mellett neves költõk, írók bölcs gondolatait idézte mûsorában, mely egyben az õ 284. jótékonysági hangversenye volt.
Az est bevételét alapítványunknak ajánlotta fel, azzal a kéréssel, hogy az összeget sürgõsségi ellátásra fordítsuk.
A bevétel 232 ezer Ft, amibõl, hozzápótolva, a központi ügyeleti helyiséget újítjuk fel.
Köszönetet mondunk a Cziffra György Zeneiskola igazgatójának, Hoós Sándornak a koncertterem biztosításáért, Marlok Endrének a zongorahangolásért, Molnár Sándornak és Piehl Gézánénak adományukért, Kruppné Kiss Évának, Csontomé P. Ildikónak, Mártai István-nénak, Holitska Sándor-nénak, Nagy Lajosnénak a jegyek árusításáért.
Köszönjük Gulyás Dénesnek és zongorakísérõjének, Budai Mártának, hogy elõadásukkal, illetve a hallgatóságnak, hogy jelenlétükkel támogatták a mentésügyet.
Tisztelettel:
Dr. Für Zoltán
Pilisi-medence Egészségügyi
Alapítvány – Kuratóriumi elnök
A pilisvörösvári polgári körök közleménye
Gólyahír2004 májusában nagy esemény következett be Orbán Viktor miniszterelnök úr családjában. Megszületett Flóra, az ötödik gyermekük. A pilisvörösvári polgári körök nevében dr. Gábeli Zoltánné gratulált az új, kis jövevényhez, jó egészséget kívánva.
A válasz hamar megérkezett, melyet örömmel teszünk közzé:
„Flóra lányunk fényképével szeretnénk megköszönni a kisbaba születése alkalmából küldött jókívánságokat. Nagy ajándék számunkra, hogy ilyen sokan osztoznak örömünkben. Szeretettel kívánunk minden jót az Orbán család nevében: Lévai Anikó”
Táncvarázs
Vannak dolgok, amelyek végigkísérik az emberiség történelmét. Például a vadászat, a festõ- és képzõmûvészet, a vallások, a mondák, a szimbólumok. Vagy a tánc. A tánc, amely jelenlegi ismereteink szerint a beszéddel együtt fejlõdött. Az emberek egyik kommunikációs formája volt, amellyel az érzelmeiket fejezték ki. Ez a mai napig így van, ami jól mutatja a tánc õsiségét, erejét.
Vörösváron a hagyományos sváb táncok mellett az utóbbi években több más táncformát is tanulhatnak az érdeklõdõk. Az egyik lehetõség a társastánc, amellyel a Pilisi Kolibri Sporttánc Egyesület foglalkozik. A korábban vállalkozásként mûködõ csoport 2003 februárjától kiemelten közhasznú társaságként dolgozik. Alapszabályának értelmében a pilisi körzet polgármesteri hivatalaival együttmûködve segíti a települések kulturális és sporttevékenységét. Az egyesület jelenleg 100 gyerek táncoktatásával foglalkozik, közülük 48-an vörösváriak. Tizenhatan versenytáncosok, a többiek pedig a nagy együttesben szerepelnek. És vannak felnõtt hobbytáncosaik is, 5-6 vörösvári gyakorol rendszeresen. A foglalkozásokat Salik Gyula és Princz Nóra tartja. Mindketten látványtánc Európa-bajnokok formációban. Szükség esetén Gyula testvére, Salik Zoltán is segít, õ világ és Európa-bajnok boogie-woogie formációban.
A hozzáértésük tehát garantált és ez a vörösvári gyerekek tehetségével párosulva már eddig is szép eredményeket hozott a konyhára. Az elmúlt három évben a különbözõ területi, országos és nemzetközi versenyeken is érmeket szereztek a fiatalok. Legutóbb egy barcsi nemzetközi versenyen a Koczka Gábor– Geiselhardt Katalin páros például ezüstérmes lett.
De említhetnénk a füzesabonyi országos klubközi versenyt, ahol a 11-12-évesek között a Nick Zsófia–Dénes Máté kettõs aranyérmet szerzett.
Az eredmények mellett azonban fontos azt is tisztázni, hogy mit tanulnak a gyerekek, mindez hogyan fejlesztheti õket, és milyen élményeket adhat nekik.
– Elsõsorban páros táncokat tanítunk – mondja Salik Gyula az egyesület vezetõje. – Ezek a rock and roll, a mambó, a hagyományõrzõ táncok közül például a palotás, a modern táncok közül közül pedig, a disco és a hip-hop szerepel a programunkban. Akik már versenytáncosok, azok a szambát, a rumbát, a cha-cha-cha-t, a paso doble-t és a jive-ot is táncolják. Ez utóbbi a rock and roll versenytáncos verziója. Mindegyik tánc más és más típusú, ezért másfajta elõadásmódot kíván meg. A szamba a karneváli hangulatot idézi, a rumba érzéki, a cha-cha-cha vidám, a paso doble drámai, a jive pedig egy õrült rocky. Jó, hogy beszélünk ezekrõl, mert a médiában és így a köztudatban sem ezek a táncok vannak most divatban. Pedig nyugodtan állíthatom, hogy aki egyszer ezt elkezdi, az nehezen mond le róla. (Ez utóbbit magam is alátámaszthatom, az egyik baráti házaspár példáját látva – a szerzõ.) Arról nem is beszélve, hogy a tapasztalataink szerint a tánc nagyon hasznos a gyerekek számára.
– Például miben?
– Hozzánk olyan gyerekek is járnak, akik különféle problémákkal küszködnek. Van dizlexiás tanítványunk, vagy olyan, akinek a mozgáskoordinációval, vagy a beszédértéssel vannak gondjai. Akad, akinek beilleszkedési problémái vannak. A tánc azonban nekik is segít. Egyértelmûen látom, hogy amióta táncolnak, javul a helyzetük. Szülõktõl tudom, hogy van, akinek az írásképe javult meg a tánctól. De általánosságban elmondhatom, hogy a tánc nagyobb önbizalmat ad a gyerekeknek. Könynyebben ki mernek állni az emberek elé, nem könnyen jönnek zavarba. A táncnak közösségfejlesztõ hatása is van. Tanároktól hallom viszsza, hogy a táncosok összetartóbbak. Én azt hiszem, a tánccal több lesz az ember. Egy jól sikerült fellépés olyan érzelmeket, energiákat mozgat meg, amelyekrõl sokszor szinte nem is tudunk.
– Önnek vannak ilyen élményei?
– Igen, átéltem már fantasztikus dolgokat. Néhány évvel ezelõtt a Botafogó együttes tagjaként Miskolcon léptem fel. Nyolc párban táncoltunk, és annyira együtt éltünk a tánccal, hogy egyszer csak menet közben leállítottuk a zenét és a beállott síri csendben folytattuk a táncot. Volt köztünk olyan, aki eközben sírt, kiabált. Döbbenetes élmény volt, óriási energiák szabadultak fel. Amikor befejeztük, az ötezres közönség tombolva ünnepelt minket. Többet adtunk és kaptunk, mint ami egy átlagos elõadáson szokásos. Hátborzongató volt.
– Éreztek már a tanítványai is hasonlót?
– Ilyet talán még nem, de azt tudom és látom, hogy nagyon élvezik a fellépéseket, a színházi esteket. Itt-ott már mûvészi teljesítményeket nyújtanak, nem csak eltáncolnak valamit, hanem a tánc közben önmagukat adják. Ezért érdemes csinálni.
– Milyen terveik vannak a közeljövõben?
– Most már hagyomány, hogy az együttes saját koreográfiát, mûsort is készít. Az elsõ volt a Feketén-fehéren, amely a jó és a rossz küzdelmét mutatta be, tavaly a Suli-buliban egy iskolai történetet mutattunk be. Idén is egy új mûsorral készülünk, amelynek a munkacíme: Ámor. Ez a barátságról, szerelemrõl, az emberi érzelmekrõl szól majd. Szeretném, ha elõbb-utóbb színházban is bemutatkozhatnánk. Tavaly a Pesti Magyar Színház igazgatója látta a produkciónkat és nagyon tetszett neki. Idén szeretnénk a Thália Színházzal és a Nemzeti Táncszínházzal felvenni a kapcsolatot. Reméljük, tetszik majd nekik az elõadásunk.
Dolgozunk azon is, hogy valamelyik országos televízióban is bemutatkozhassunk, egyelõre úgy tûnik, az RTL Klubnál vannak esélyeink.
– Sok sikert kívánok hozzá.
– Köszönöm, remélem, nem okozunk csalódást. És ennek kapcsán hadd köszönjem meg mindazok támogatását, szülõkét, önkormányzatokét, intézményekét, vállalkozókét, akik nélkül talán most ezekrõl a tervekrõl sem beszélgethetnénk. Örömmel mondhatom el azt is, hogy mostantól már egy internetes honlappal is büszkélkedhetünk, amelynek a címe: kolibri-ste.hu.
Ezen keresztül és persze személyesen is várjuk az érdeklõdõket, a tánckedvelõket, a tanulni vágyókat. Higgyék el, a tánc varázslatos dolog.
Várhegyi Ferenc
