 |
A Szentlélek Kiáradásának feltétele a szív tisztasága
Jézus megígérte, hogy elküldi a Szentlelket egyházának. Az apostolok Pünkösd ünnepén örömmel tapasztalták az ígéretek beteljesedését. Isten nem adja szűkösen a Lelket se akkor, se ma a bérmálás szentségében (Jn 3,34.). „Habár ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle." (Lk 11,13.)
Jézus Krisztus Pünkösdkor és bérmáláskor árasztja a hívekre a Szentlelket. Nekünk is készülnünk kell erre a találkozásra, legyen az az ünnepen vagy bérmáláskor. Mégis édes keveset tapasztalnak a hívek és a bérmálkozók azokból a hatásokból, amelyet a Szentlélek adományai kifejtenek bennünk. Biztos, hogy vannak, akik részesülnek az adományokban, de ez ritkán történik meg. Krisztus tehát mégse adja a Szentlelket? Krisztus adja a Szentlelket, de kevesen vannak, akik közreműködnek Vele! Figyeljük meg, hogy mindenkit az irányít, amit a legjobban szeret. Aki a szórakozást szereti legjobban, azt a szórakozás irányítja. Akinek a pénz van a szíve közepében, azt a pénz mozgatja. Akin a túlzott önszeretet vesz erőt, azt az emberi hiúsága fogja mozgatni.
Az ember, aki Pünkösdre készül, de szívét nem tisztítja meg, az magatartásával a Szentlelket a sarokba helyezi - a „kispadra" ülteti - és azt mondja, hogy maradj csendben, mert fontosabb dolgaim vannak Nálad. Ha éppen nem szólal meg bennem valami nálad fontosabb, akkor megszólalhatsz Te is, és talán meg is teszem majd, amit eszembe juttatsz. Azt azért ne kívánd tőlem, hogy rád hallgassak mindig, mert vannak nálad fontosabb dolgaim is, amikkel törődöm.
Ilyen körülmények között a Szentlélek nem tud működni az ember szívében, mert Ő tisztelet-ben tartja szabadakaratunkat. A Szentlélek új és tiszta szívet csak azoknak tud adni, akik ráfigyelnek és szívükkel ráhagyatkoznak. Az ilyen ember természeténél fogva vágyódik az egység-re, arra ami jó, ami igaz és ami szent. Így képes követni a Szentlélek indításait.
Pünkösdre és Bérmálkozásra készülünk. A Szentlélek jön hozzád. Hol készítesz helyet Neki? Hogyan nézel rá, ismered? Érdekel egyáltalán? Vársz Tőle valamit (az ajándékokon kívül)? Beleszólhat az életedbe? Ha beleszólhat, akkor mi a határ, meddig engeded, hogy beleszóljon és mi az amibe nem szólhat bele? Mi van a szíved közepében, mi az amihez akkor is ragaszkodsz, ha Neki nem Tetszik? Ha van valami, ami fontosabb, mint a Szentlélek akkor legjobb esetben olyan vagy, mint Simon mágus, akinek kellett volna ugyan a Szentlélek, de a pénz még nála is jobban (Apcsel 8,18-22.).
Mit kell tenni, hogy a Lélek adományait mi is elnyerhessük, mint az apostolok pünkösdkor? Először is gondolkodásmodunkban meg kell változni! Fel kell fakadnia szívünkben a vágynak - „tiszta szívet teremts bennem Istenem" - és helyet kell adnunk szívünk közepében a Szentléleknek. A szív tisztasága mellett nagyon fontos, hogy várjuk Őt. Várták az apostolok, várták az első keresztények, és ma is várják a bérmálkozók. A várakozásban megtisztulunk és alkalmassá válunk az Ő befogadására, amikor eljön. Úgy kell várni, mint ahogy a szomjas ember várja a vizet. Akik kitartóan várakoznak, azoknak vágyakozásuk beteljesedik.
Zoltán atya
Wass Albert üzenete
Amint arról a Vörösvári Újság előző számában hírt adtunk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen február 23-án kiállítás nyílt Pátzay Mária festményeiből. A szomszédos teremben március 19-én újabb megnyitónak lehettünk vendégei, ahol Muray Gábor művészi színvonalú fotóit állította ki Hagyaték címmel.
Az esti órák mélabús félhomályában csend borult az egyetem gyöngyházszürke épületeinek tornyos-kupolás együttesére, mely a kandeláberek fényében még valószínűtlenebb formát öltött. Az ablakokon mécsesek halvány fénye szűrődött ki, csalogatón pislákolva. Odabent remek hangulat és barátságos légkör, no meg ritkán látott emberáradat fogadott. Beékelődtem a tömegbe, melynek közepén - a vendégsereg hatására - mikroszkopikusra szűkült „színpad" szerénykedett. Itt léptek fel egymást követve annak a társaságnak tagjai, akik a változatos műsort szolgáltatták prózával, tánccal, ének- és zeneszámokkal. A röpke műsor után Makovecz Imre vette át néhány mondat erejéig a szót, hogy a magyar szívet melengető gondolataival megnyissa a kiállítást. Ezután a hallgatóság kérésére és tiszteletére, a zenészek újult buzgalommal rázendítettek a magyar rigmusokra, hogy a jelen lévő vendégség táncos lábú tagjait a parányi színpadra csábítsák... Akik nem lehettek ott, nem érezhették azt a miliőt, melyben nekünk részünk lehetett, ezért íme néhány mondat a képeit kiállító Muray Gábor gondolataiból:
„Hatodik éve taposom a német és a kommunikáció tanszék ösvényeit, a tisztás már közeleg. Az érettségit idefent az esztergomi ferenceseknél szereztem, formáztak-gyúrtak eleget a barátok, s azt hittem akkor, sosem lesz vége a könyörtelen kollégiumi létnek. Mindenesetre kaptam egy lendületet, ami elég volt ahhoz, hogy beguruljak a nagyvilágba és valamennyire megértsem ezt a zajos világnézeti csatározást, amit most aktuálpolitikának hívnak. Azt is megtanultam a ferenceseknél és a soproni szülői házban, hogy bizony az embernek a gyökereiből kell erőt merítenie a tisztánlátáshoz. A múltból kell a jövőbe látni. S ha már egyszer úgy adta az Isten, hogy magyarnak születtünk, hát magyarul éljünk.
Így aztán el is vetődtem Székelyföldre. És ott történt valami velem. Lassan történt, évek múltán - de biztosan. Megérintett a hazai emberek külországi vezeklése, a számkivetettség az ősi földön, megérintett a nehéz élet derűje, az egyszerű emberek bölcs lényeglátása. A székelyek saját életük természetes becsületességét minden percben hagyatékként kínálják. Mint valami ősi titkot, mint a Tudást, amit tanulni nem kell, csak érezni, látni és megélni. A titok a kishitűség legyőzésében van. A kishitű ember menekül: szenvedélybe, rákba, globalizmusba, liberalizmusba. Azt írja Wass Albert a Hagyaték című regényében: (Csak azok menekülnek, akik félnek valamitől..., mi nincs mitől féljünk, hiszen az Úr titkát őrizzük. Nemzedékről nemzedékre, míg csak gyökeret nem ver újra a magyarok lelkében. Mert míg ez meg nem történik, addig bizony nem lesz békesség ennek a népnek, s maga az Úristen se segíthet rajtok. Gyógyíthatunk itt-ott, példát is mutathatunk, de a megváltást, azt maga a nép kell elvégezze... Őrizzük a tudást, egyiktől a másikig, hogy ki ne vesszen valamiképpen, s kéznél legyen, mikor nemzetté érik újra a nép...)
Messzire száműzött, szegény Wass Albert nagy dolgokat megírt az utóbbi évtizedekben. Regényeihez a Hagyatékban tájolót is adott. Én meg jobbat nem tudván, elkezdtem fényképezni a titkot. Láthatatlan bár, de azért ott lapul a képekben. Mindig más a neve. Csend, tisztesség, becsület és méltóság. Istenhit és a haza hite."
Vörös Ildikó
