Látnivalók

 

Pilisvörösvár város látnivalói

Látnivaló neve:	Leírás:	Fotók:
Bányász emlékpark (Rákóczi utca)	A pilisvörösvári kőszénbányában dolgozó bányászok elhelyezésére épült 1908 táján az "Új kolónia". Épületei úgy készültek, hogy 4 lakást alakítottak ki benne. 2 lakás az egyik utcára, a másik 2 lakás pedig a másik utcára nyílott. Lakásonként 2 szoba, konyha, előszoba, mellékhelyiségek, valamint udvar és kert. Minden utca két oldalán fasorok biztosították a jó levegőt. A bányatelepnek volt teniszpályája, valamint altiszti kaszinója (benne 2000 kötetes könyvtár), két legényszállása és 1930-tól állandó jellegű kápolnája. (Szent Borbála tiszteletére szentelték fel.) Az egykori bányatelep központjában 2010-ben létesült a Bányász emlékpark. Ekkor helyezték át ide Bajnok Béla szobrászművésznek az 1928-as pilisvörösvári bányászsztrájk 50. évfordulója emlékére 1978-ban készült emlékművet.	Fotók
Bányatavak (Bányató utca)	Az úgynevezett "slemung", becenevén "slötyi" 5 tóból áll, melyek a kőszénbánya eliszaposításával keletkeztek. (A kőszénbánya 1940. december 1-jén állt le.) A tavak neve: Nagy-tó (Slötyi), Kacsa-tó, Pálya-tó, Cigány-tó, Cigány-tó)	Fotók
Bányatelepi kápolna (Szent Borbála plébániatemplom) (Fő út)	Az egykori munkásszállást 1930-ban rendezték be kápolnának. A régi oltárkép - mely most a kápolna folyosóján van elhelyezve - a pilisvörösvári bányászokat ábrázolja, a bányához vezető úton.	Fotók
Bányász emlékszoba (Rákóczi u. 5.)	A Bányász emlékszobát 2008. november 21-én avatta fel Gromon István polgármester az 1928. december 11-i bányászsztrájk emlékére a Bányatelep egyik patinás épületében, a Napos Oldal Szociális Központ könyvtártermében. A gyűjtemény anyagát Zelenai István nyugalmazott bányamérnök, pilisvörösvári lakos gyűjtötte össze, az állandó kiállítást a Művészetek Háza munkatársai segítségével készítette el. Az emlékszoba megtekinthető munkanapokon, munkaidőben. (Tel.: 26/330-310, 26/334-140, 26/530-159)	Fotók
Erdei kápolna (Kápolna utca)	1851-ben épült egyhajós kápolna, melyet Ernst Ignác ürömi plébános szentelt fel a Tizennégy segítő Szent és a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére. Az oltár fafaragványaival együtt rokokó stílusú, egykorú a kápolnával. A mai erdei kápolna elődjét a Hétfájdalmú Szűz és a tizennégy segítőszűz tiszteletére 1780 körül Spiegelberger Gáspár pilisvörösvári lakos építtette. Az első kápolna annyira rossz állapotba került az évtizedek alatt, hogy csak újjáépíteni volt érdemes. Az új kápolnát, melynek három oltára van, 1851-ben szentelték fel. Húsvéttól Mindenszentekig szombatonként tartanak itt szentmisét. A kápolna búcsúja pünkösdhétfőn van. A kápolnának van egy ereklyéje, mely előtt minden szentmise után tiszteletüket fejezik ki a hívek. Az ereklyetartóban a Szent Kereszt egy darabkája van. Látogatható: Húsvéttól Mindenszentekig (November 1.) szombaton reggel 8-tól 9-ig.	Fotók
Erdei kápolna mögötti park (Kápolna utca)	2009-ben létesült közpark, mely pünkösdhétfőn, az Erdei kápolna búcsúnapján a szabadtéri szentmise helyszíne, év közben a környéken lakók és az Őr-hegy alatti vikendesek és az erre járó turisták pihenésére szolgáló közpark. Közelében található a 2011-ben a Német Nemzetiségi Önkormányzat által felújított régi közkút.	Fotók
Falumúzeum (Helytörténeti gyűjtemény) (Kápolna utca 10.)	A hagyományőrző Egyesület gyűjteménye a tradicionális sváb viseletet, az egykori bútorzatot és a régi használati tárgyakat tárja elénk.	Fotók
Gizella-szobor (Templom tér)	Bajor Gizellának, Szent István király feleségének bronzszobra. Pilisvörösvár törzslakosságának bajor és német származására utal.	Fotók
Hősök emlékművei (Hősök tere)	A nemzeti ünnepeken rendezett városi ünnepségek helyszíne. Itt áll egy csokorban az I. világháború hőseinek emléket állító turulmadaras emlékmű, a II. világháborús emlékmű, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékműve valamint az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékműve. A tér Fő utca felőli oldalán kapott helyett 2009-ben a Trianon emlékmű.	Fotó
Kálvária kápolna (Kálvária utca)	A XIX. sz. közepén épült, festői környezetben, az esztergomi vasútvonal mentén.  Nagypéntekenként a plébános vezetésével keresztutat járnak a kálvária dombon, melynek befejező állomása a kápolnánál van. Látogatható: húsvétvasárnap hajnalban.	Fotók
Kálvária-domb (Kápolna utca)	Stációkkal, gravírozott márvány stációképekkel és a Kálvária kápolnával. A domb tetejéről gyönyörű kilátás nyílik.	Fotók
Karátsonyi-ligeti Szent Család templom (Kisfaludy utca)	Új építésű katolikus templom.	Fotók
Katolikus temető (Csobánkai utca)	Régi terméskő és hagyományos pilisvörösvári műkő síremlékekkel, valamint a II. világháborúban elesett német és szovjet katonák sírjaival.	Fotók
"Lahmkruam" Helytörténeti Emlékpark (Petőfi S. u.)	A zsidótemető melletti agyagbánya (Lahmgrube) gödrében kis tó alakult ki, melyet svábul Lakmkruam-nak neveztek. A tavat az 1970-es épekben betemették, s helyén a Vízgazdálkodási Vállalat telephelye, majd általános iskolai gyakorlókert volt. Ezt 2009-ben az önkormányzat helytörténeti emlékparkká alakította, kis mesterséges tóval, melyben 11 kétnyelvű helytörténeti tábla mutatja be Pilisvörösvár 320 éves történelmét az első sváb betelepülésektől napjainkig. A táblák szövege elolvasható itt »	Fotók
Maria-hilf kápolna (Pfeiffer kápolna vagy Stui-kápolna) (Vásár tér)	1774-ben építette Steinmüller Mátyás pilisvörösvári molnár. A rokokó stílusú oltárt téglából építették. Látogatható: húsvétvasárnap hajnalban.	Fotók
Római katolikus plébánia (Templom tér 1.)	Eredetileg XIX. sz.-i épület. Többször átépítették.	Fotók
Római katolikus plébániatemplom (Templom tér)	A templom 1703-ban épült föl, építője Johann Danckmayr, helyi kőműves. Placid Khemetmilner plébános 1705-ben szentelte fel Szent Fülöp és Jakab tiszteletére. 1757-től biztosan Mária mennybemenete (aug. 15.) a templom búcsúnapja, titulusa. Az épületet többször renoválták, majd 1797-ben a hajót kibővítették, és új tornyot építettek, 1802-ben a templom szentéllyel és sekrestyével bővült. 1932-34-ben egy méterrel megmagasították a templomot és bádogtetőt tette rá. 1954-ben teljes felújításon esett át és a klasszicista stílus jegyeit viseli magán. A főoltár márványból készült. 1945-ig Budapesten, a királyi várban állt. Rusickai fehér és süttői vörös márványból készült, műemlék. Marlok István plébános hozatta Pilisvörösvárra 1957-ben. A tabernákulum Mészáros Lajos budapesti ötvösmester munkáját dicséri. A templom méretei: 37,55 méter hosszú, 11,48 méter széles és 10 méter magas. A vörös márványból készült, több mint másfél évszázados keresztelőkút fedőjén Keresztelő Szent János nevét olvashatjuk. A kriptát a szentély alatt Majtényi Anna (Madách Imre édesanyja) építtette. Itt nyugszik Majtényi Károly (az író nagyapja), valamint felesége és leánya.A templombelsőt 2009 húsvétjára újították fel. A felújított templombelsőről készült fotókat és videót megtekintheti itt.	Fotók
Strand (Fürdő utca)	Ezen a helyen valaha egy kis tó volt, az úgynevezett Cigány-tó, mely az akkori cigánytelep szomszédságában feküdt. A tavat 1928-ban feltöltötték és a helyén strandot létesítettek. Sajnos a vízhiány miatt nem váltotta be a forgalmához fűzött reményeket. Néhány évi működés után megszűnt. A magántulajdonban lévő ingatlanon az egykori strand medencéi ma is megvannak.	Fotó
Szent Flórián kápolna (Szent Erzsébet utca 1.)	Látogatható: vasárnap du. fél 3-tól.	Fotók
Szent János szobor (Szent János tér)	Nepomuki Szent János barokk kőszobra. Az egykor közelben lévő, azóta betemetett Szent János-tó partján, majd évtizedekig a közeli, Fő u. 149. sz. ingatlan udvarán állt. 2011-ben az önkormányzat az egykori Szent János-tó partján kis teret alakított ki, s visszahelyezte a szobrot eredeti helyére.	Fotók
Török kút (Csobánkai utca - Törökkút utca sarka)	A Csobánkai utca elején a múlt században egy régi láncos kút állott, amit mindenki török kútként emlegetett. Valahol a környéken emelkedhetett annak idején az az 1543-ban épített török vár, amelyet Evlia Cselebi török utazó "kizil hiszár palankaszi"-ként, azaz vörös palánkvárként említ. Az sem elképzelhetetlen, hogy ez a kút szerepet játszhatott a vár ivóvízzel való ellátásában. Egy szemtanú az 1930-as években - amikor egy száraz évben a talajvíz alászállt, a kút alján látott két rézcsövet. Egy lehetséges magyarázat szerint ezek arra szolgáltak, hogy várba vezessék a kút vizét. Helyreállították és felszentelték a "török kutat" > Kulturális örökségünk: a török kút >	Fotók
Városháza (Fő tér 1.)	A mai Városháza épülete az 1700-as évek elejétől postakocsi-állomás (postaház), majd közel 200 éven át vendégfogadó volt. 1895-ben költözött a községi képviselő-testület ebbe az épületbe. Az elmúlt 300 évben az épületet többször átépítették.	Fotók
Zsidótemető (Lőcsei utca)	A 18. sz.-ban létesült, számos sírkő a 18. sz. végéről. Főútról nyíló bekötőút végén, a főúttal párhuzamos utcában, teleksorban fekvő, kőfallal övezett, már nem használt temető. A temető telke téglány alaprajzú terület, rövidebbik oldalával az utcára merőleges elhelyezkedéssel. A sírok - melyek között 18. század végi is található - a temető hátsó felében csoportosulnak.	Fotók

 

Pilisvörösvár természeti értékei

A Zajnát-hegy (más néven Kopárok) (019/10, 019/11, 019/12, 032 hrsz) és Cseresznyés-erdő (038/1, 038/2, 038/3, 038/4 hrsz) természetvédelmi terület természeti értékei

1.1. A terület rövid jellemzése, a védelem alá helyezés indokai

A dolomit vegetációja igen nagy számú védett fajnak ad otthont, melyek között sok a reliktum jellegű, így a dolomitkúpok egész növényzetét is reliktum jellegűnek tartjuk. Mint ilyet, kiemelt törvényi - és tényleges - védelem illetné. A szomszédos Budai-hegységhez tartozó Szénás-hegycsoport ezt meg is kapta, igaz az itteni vegetáció jóval háborítatlanabb. Ugyanakkor a Zajnát-hegyek - jelenleg nagyrészt tönkretett, illetve leromlott - növénytakarója is rehabilitálható lenne kb. 50 év alatt, és ezt követően - Pilisvörösvár városnak büszkeségre okot adva - hasonló értéket képviselne, mint a Budai-hegység Európa Diplomás Szénás-hegycsoportja. A védett fajok nagy száma és jelentős egyedszámú - nem egy esetben a Szénás-hegycsoportban élőkét meghaladó nagyságú - populációi azonban addig is indokolják a terület védetté nyilvánítását, mint a védett fajok génbankját, génrezervátumát.

1.2. Növénytársulások

Jelenleg a dolomitkopárok legnagyobb része fekete és erdeifenyővel van betelepítve, és a sziklagyepeknek csupán töredékes, rontott állományai maradtak meg, illetve regenerálódnak, többek között a leégett fenyvesek helyén. A fenyőállományok általában sűrűk, a gyepszintjük igen gyér. A sziklagyepek nem egy jellemző faja azonban kis egyedszámban, de jelen van túlélőként itt is, mint a lappangó sás (Carex humilis), deres csenkesz (Festuca pallens), magyar rozsnok (Bromus pannonicus), sziklai perje (Poa badensis), korongpár (Biscutella laevigata), a védett kövér daravirág (Draba lasiocarpa), henye boroszlán (Daphne cneorum), árlevelű len (Linum tenuifolium), sárga kövirózsa (Jovibarba globifera ssp. hirta), a fokozottan védett magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és Szent István-szegfű (Dianthus plumarius ssp.regis-stephani), stb

A sziklagyepek igen gazdagok védett fajokban. A fentieken túl előfordul a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), sárga koronafürt (Coronilla coronata), hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. dolomitica), borzas vértő (Onosma visianii), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), hegyi árvalányhaj (Stipa pennata), kékes borkóró (Thalictrum minus ssp. pseudominus), tarka imola (Centaurea triumfetti ssp. aligera), gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare, nagy pacsirtafű (Polygala major), tarka kosbor (Orchis tridentata).

Az eredeti vegetációt - a kitett dolomitgerincek sziklagyepei mellett - bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek alkották (a mélyebb völgyekben, északias kitettségben, stb. értelemszerűen cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes fragmentumokkal). A fenyvesekben változó mennyiségben jelen vannak a molyhos-tölgyesek fajai is, főként a virágos kőris (Fraxinus ornus), néhol sajmeggy (Cerasus mahaleb), elvétve molyhos tölgy (Quercus pubescens), a védett budai berkenye (Sorbus semiincisa), valamint cserjék: sóskaborbolya (Berberis vulgaris), húsos som (Cornus mas), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), ostorménfa (Viburnum lantana), fagyal (Ligustrum vulgare), stb. Érdemes külön kiemelni a cserszömörce (Cotinus coggygria), a karsztbokorerdők egyik társulásalkotó fajának jelenlétét: több helyen jókora sarjtelepet alkotva tenyészik közvetlenül a dolomitgerincek északias áthajlásán. Ugyanígy az erdei gyepszint több jellemző faja is megtalálható több-kevesebb mennyiségben, mint a bajuszoskásafű (Piptatherum virescens), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), bablevelű varjúháj (Sedum maximum), a védett turbánliliom (Lilium martagon), a madárfészekkosbor (Neottia nidus-avis), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), stb.

Az ismertetett társulások a védelemre tervezett területen az alábbi ingatlanokon fordulnak elő: 019/11, 032.

A dolomitkúpokra hajdan homok települt. Ez nagyrészt lehordódott, a kevésbé meredek hátakon és oldalakon azonban most is ott van, és a rögök lábát is mindenütt homoklepel fedi. A két alapkőzet határán gyakran dolomitmurvával kevert homokon érintkezik a két, florisztikailag közismerten rokonságot mutató növényzet, hisz az alföldi homokpusztáknak és a középhegységi dolomit-sziklagyepeknek sok közös faja van. Ezért is különösen érdekes és értékes terület ez, melyen kisebb-nagyobb állományokat alkotva megjelennek a nyílt és zárt homoki gyepek is: az

• Évelő nyílt homokpusztagyep (G1, Nyílt homokpusztagyepek) és a
• Homoki sztyepprét (H5b Homoki sztyepprétek).

(Valaha homoki tölgyesek is lehettek itt, hiszen például a közeli, piliscsabai Homok-­hegyen ma is megtalálhatók.)

A meszes homok és a dolomit itt élő közös fajai közül való sok egyéb közt a magyar szegfű (Dianthus pontederae), a fényes sás (Carex liparicarpos), a naprózsa (Fumana procumbens), a mezei üröm (Artemisia campestris), a molyhos napvirág (Helianthemum ovatum), a karcsú fényperje (Koeleria cristata), a pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a pusztai ternye (Alyssum tortuosum), a homoki ibolya (Viola rupestris), a szibériai harangvirág (Campanula sibirica), a védett fajok közül a pedig az apró nőszirom (Iris pumila), a hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. dolomitica), a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans), a szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), a homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium), stb. Egymás közelségében jelenik meg két hasonló megjelenésű pázsitfűféle, a dolomiton élő deres csenkesz (Festuca pallens) és a homoki gyepek vezérnövénye a magyar csenkesz (Festuca pallens).

A homokpusztai növények közül kiemelendő a védett homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata ssp. arenaria), a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a homoki kocsord (Peucedanum arenarium), a homoki imola (Centaurea arenaria ssp. tauscheri), a homoki vértő (Onosma pseudarenaria ssp. tuberculata), a kései szegfű (Dianthus serotinus), a fényes poloskamag (Corispermum nitidum).

A többnyire kunkorgó árvalányhajas (Stipa capillata) zárt homoki gyepekben jellemző az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), a zászlós csüdfű (Astragalus onobrychis), a pelyhes zabfű (Avenula pubescens), a rezgőpázsit (Briza media), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia), a buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus), az aranyfürt (Aster linosyris), a citrom kocsord (Peucedanum oreoselinum), és itt él a védett Sadler-imola (Centaurea sadleriana), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a selymes boglárka (Ranunculus illyricus), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a kései pitypang (Taraxacum serotinum), valamint elvétve a kis holdruta (Botrychium lunaria).

Az ismertetett társulások a védelemre tervezett területen az alábbi ingatlanokon fordulnak elő: 019/10-11,

Középhegységi jellegű, száraz, félszáraz és üde erdők - a dolomitvölgyek néhai, jelenleg tönkretett növényzetétől eltekintve - főként triász mészkő alapkőzeten, a Zajnát-­hegyektől északra, a Cseresnyés-hegy környékén fordulnak elő:

• Cseres-tölgyes (L2a Cseres-kocsánytalan tölgyesek)
•  Mészkedvelő tölgyes (L1 Mész- és melegkedvelő tölgyesek)
• Gyertyános tölgyes (K2 Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek)
• Bükkös (K5 Bükkösök)

Cseres és mészkedvelő tölgyesek zonális és extrazonális elhelyezkedésben, míg gyertyános-tölgyesek és bükkösök - a hegyek alacsony volta miatt - csak extrazonálisan, völgyekben, északias oldalakon alakultak ki.

A cseres-tölgyesek zömmel Melica uniflora típusú, részben másodlagos állományok, és nincs ugyan bennük sok védett faj, európai léptékben mégis igen értékesek: a Habitat Directrive I. sz. mellékletében 91M0 kóddal szerepelnek a pannon cseres-tölgyesek, Natura 2000 jelölő társulásként. Szárazabb és üdébb állományrészeik egyaránt vannak, előbbiek gyepszintjében jellemző pl. a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a nagyvirágú méhfű (Melittis carpatica), a fürtös zanót (Lembotropis nigricans), a gumós nadálytő (Symphytum tuberosum), a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia), a fekete zászpa (Veratrum nigrum), a sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora), utóbbiakban az indás ínfű (Ajuga reptans), az erdei varázslófű (Circaea lutetiana), a májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis), a göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea), a fénytelen galaj (Galium schultesii), stb.

A gyertyános-tölgyesek (a Habitat Directrive I. sz. mellékletében 91G0 kóddal szerepelnek a pannon gyertyános-tölgyesek Natura 2000 jelölő társulásként) fajkészlete átlagos, említhetjük a gyepszintből a podagrafüvet (Aegopodium podagraria), az ujjas keltikét (Corydalis solida), a csalánlevelű harangvirágot (Campanula trachelium), a bükkös sást (Carex pilosa), a saláta boglárkát (Ficaria verna), a hagymás fogasírt (Dentaria bulbifera), a szagos mügét (Galium odoratum), a gombernyőt (Sanicula europaea), az orvosi tüdőfüvet (Pulmonaria officinalis), a széleslevelű és a sokvirágú salamonpecsétet (Polygonatum latifolium, P. multiflorum), a csodás ibolyát (Viola mirabilis), stb. Védett faj csak egy nőszőfű (Epipactis sp.) és a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) került elő eddig.

Az ismertetett társulások a védelemre tervezett területen az alábbi ingatlanokon fordulnak elő: 019/11, 032, 038/1.

Kis kiterjedésben, fragmentálisan előforduló élőhelyek, illetve társulások:

• Patakmenti ligeterdők (J4 - Fűz-nyár ártéri erdők)
  Az Iluska-forrás környéki elegyes ligeterdőben fehér fűz (Saslix alba), szürke nyár (Populus x canescens), sőt magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) is előfordul, a lágyszárúak közül említésre méltó a fodros gólyaorr (Geranium phaeum), a szárnyas görvélyfű (Scrophularia umbrosa) és a védett mocsári csorbóka (Sonchus palustris). (032 hrsz-ban)
• Mészkő lejtősztyep (H3a Lejtőgyepek egyéb kemény alapkőzeten)
  A Cseresznyés-hegy tetején cserjésedő sztyeprét van, melyben védett fajok is előfordulnak, mint a csillag őszirózsa (Aster amellus) és a dunai szegfű (Dianthus collinus). (038/1 hrsz-ban)
• Telepített akácos
  Őshonos, gyakran unikális és európai direktívákban jegyzett növénytársulások helyét foglalja el, természetes élőhelyeket tesz tönkre a jelenlétével. Irtandó minden ilyen területről, leginkább a homokfelszínekről és dolomitkopárokról, illetve a környékükről is, mivel spontán terjeszedik. (019/11 hrsz-ban)

1. 3. A Zajnát-hegy, más néven Kopárok és Cseresznyés-erdő természetvédelmi terület kezelésének irányelvei

A részletes irányelveket a C típusú kezelési terv tartalmazza.

Korlátozások:

Az erdőben az erdészeti tevékenységet meghatározó ütemtervezést az erdő hosszútávú fenntartásának szem előtt tartásával kell elkészíteni.

1. 4 A Zajnát-hegy, más néven Kopárok  és Cseresznyés-erdő természetvédelmi terület ingatlanainak adatai

Hely- rajzi szám	Terület (ha)	Művelési ág	Tulajdon- viszonyok	Elhelyezkedés	Természetvédelmi érték
019/10	14,5000	erdő	61 magántulajdonos	Zajnát-hegyek DK-i része	erdei életközösség
019/11	95,6297	erdő, kivett gyep, árok, legelő, agyaggödör, vízmosás	PPZRt	Zajnát-hegyek D-i része	erdei életközösség
019/12	10,4000	erdő, bánya	66 magántulajdonos	Zajnát-hegyek DNy-i része	erdei életközösség, geológiai tv érték
032	106,9285	erdő, kivett út	PPZRt	Fehér-hegy - Sziklatorony	erdei életközösség, dolomitgyepi növényfajok
038/1	79,0794	erdő, legelő, kivett út, vízfolyás, anyaggödör	PPZRt
038/2	0,0922	Fásított terület	PPZRt
038/3	0,5328	erdő	3 magántulajdonos
038/4	1,0672	erdő, gyümölcsös	4 magántulajdonos

 

2. Az Őr-hegy (026/1 hrsz) (más néven Kerek-hegy)

védett természeti terület természeti értékei

 

2.1. A terület rövid jellemzése, a védelem alá helyezés indokai

A dolomit vegetációja igen nagy számú védett fajnak ad otthont, melyek között sok a reliktum jellegű, így a dolomitkúpok egész növényzetét is reliktum jellegűnek tartjuk. A védett fajok nagy száma és jelentős egyedszámú - nem egy esetben a Szénás-hegycsoportban élőkét meghaladó nagyságú - populációi azonban addig is indokolják a terület védetté nyilvánítását, mint a védett fajok génbankját, génrezervátumát.

2.2. Növénytársulások

Jelenleg a dolomitkopárok legnagyobb része fekete és erdeifenyővel van betelepítve, és a sziklagyepeknek csupán töredékes, rontott állományai maradtak meg, illetve regenerálódnak többek között a leégett fenyvesek helyén. A fenyőállományok általában sűrűk, a gyepszintjük igen gyér. A sziklagyepek nem egy jellemző faja azonban kis egyedszámban, de jelen van túlélőként itt is, mint a lappangó sás (Carex humilis), deres csenkesz (Festuca pallens), magyar rozsnok (Bromus pannonicus), sziklai perje (Poa badensis), korongpár (Biscutella laevigata), a védett kövér daravirág (Draba lasiocarpa), henye boroszlán (Daphne cneorum), árlevelű len (Linum tenuifolium), sárga kövirózsa (Jovibarba globifera ssp. hirta), a fokozottan védett magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és Szent István-szegfű (Dianthus plumarius ssp.regis-stephani), stb
A sziklagyepek igen gazdagok védett fajokban. A fentieken túl előfordul a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), sárga koronafürt (Coronilla coronata), hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. dolomitica), borzas vértő (Onosma visianii), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), hegyi árvalányhaj (Stipa pennata), kékes borkóró (Thalictrum minus ssp. pseudominus), tarka imola (Centaurea triumfetti ssp. aligera), gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare, nagy pacsirtafű (Polygala major), tarka kosbor (Orchis tridentata). Az eredeti vegetációt - a kitett dolomitgerincek sziklagyepei mellett - bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek alkották (a mélyebb völgyekben, északias kitettségben, stb. értelemszerűen cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes fragmentumokkal). A fenyvesekben változó mennyiségben jelen vannak a molyhos-tölgyesek fajai is, főként a virágos kőris (Fraxinus ornus), néhol sajmeggy (Cerasus mahaleb), elvétve molyhos tölgy (Quercus pubescens), a védett budai berkenye (Sorbus semiincisa), valamint cserjék: sóskaborbolya (Berberis vulgaris), húsos som (Cornus mas), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), ostorménfa (Viburnum lantana), fagyal (Ligustrum vulgare), stb. Érdemes külön kiemelni a cserszömörce (Cotinus coggygria), a karsztbokorerdők egyik társulásalkotó fajának jelenlétét: több helyen jókora sarjtelepet alkotva tenyészik közvetlenül a dolomitgerincek északias áthajlásán. Ugyanígy az erdei gyepszint több jellemző faja is megtalálható több-kevesebb mennyiségben, mint a bajuszoskásafű (Piptatherum virescens), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), bablevelű varjúháj (Sedum maximum), a védett turbánliliom (Lilium martagon), a madárfészekkosbor (Neottia nidus-avis), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), stb.

Az ismertetett társulások a védelemre tervezett területen az alábbi ingatlanokon fordulnak elő: 026/1.

2. 3. Az Őr-hegy más néven Kerek-hegy természetvédelmi terület kezelésének irányelvei

A részletes irányelveket a C típusú kezelési terv tartalmazza.

Korlátozások:

Az erdőben az erdészeti tevékenységet meghatározó ütemtervezést az erdő hosszútávú fenntartásának szem előtt tartásával kell elkészíteni.

2.4. A Őr-hegy más néven Kerek-hegy természetvédelmi terület ingatlanainak adatai

Hely- rajzi szám	Terület (ha)	Művelési ág	Tulajdon- viszonyok	Elhelyezkedés	Természetvédelmi érték
026/1	19,8747	erdő,	PPZRt	Őr-hegy	erdei életközösség

 

3. A Háziréti-patak, Határréti-patak és Háziréti-víztározó

védett természeti terület természeti értékei

3.1. A terület rövid jellemzése, a védelem alá helyezés indokai

Kis kiterjedésben, fragmentálisan előforduló élőhelyek, illetve társulások:

Patakok és mesterséges tavak parti övezete és vizei (BA, Csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok) Ilyen növényzet a Háziréti-patak, a Határréti­-árok és a Háziréti-víztározó, illetve horgásztó mentén fordul elő. (062, 082/1, 082/2, 093/2,0113/2, 0124/2, 0127/11, 4500/6, 4525/10, 4525/12, 4588/1 hrsz-okban)

 

3.2. Fauna

A védelemre tervezett vizes élőhelyek közül a patakok jelenleg nem természetközeli módon szabályozottak, partjuk rendszeresen kaszált, többnyire hiányoznak a vízfolyást kísérő cserjék és fák, így búvó- és fészkelőhelyként kevéssé alkalmasak. A védelemre tervezett tavak partjai horgászati hasznosításuk miatt rendszeresen zavartak. A védelemre tervezett vizek minősége változó, szennyezettségük miatt a kényesebb vízi szervezetek ezekről az élőhelyekről hiányoznak. Megemlítendő néhány kérész- és szitakötőfaj, köztük a védett kisasszony szitakötő (Calopteryx virgo), fészkelési illetve táplálkozási szokásai miatt vízhez kötődő madárfaj: nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus), jégmadár (Alcedo atthis). A partszegélyi megmaradt fák nyújtanak fészkelőhelyet a függőcinegének (Remiz pendulinus). A tavak fagymentes időszakokban átmeneti telelőhelyet nyújtanak a vöcsök- és főként a réce fajoknak, de időnként szürkegém (Ardea cinerea), sőt nagykócsag (Casmerodius albus) megjelenéséről is van faunisztikai adat. 

A vízfolyásokban halak nem fordulnak elő, az állóvizekben haszonhalak élnek, védett halfaj jelenlétét nem sikerült megállapítani.

A vizes területek számos kétéltű fajnak nyújtanak szaporodó-helyet. Gyakori nászidőszakban az erdei béka (Rana dalmatina), a mocsári és tavi béka (R. arvalis, R. ridibunda). A farkos kétéltűeket a tarajos gőte (Triturus vulgaris) képviseli. A vizeken és a partokon előfordul a vízisikló és a ritkább kockás sikló (Natrix natrix, N. tessellata), a medret kísérő gyepekben pedig a fürge és a zöld gyík (Lacerta agilis, L. viridis).

A vízi és vízparti életközösség fennmaradását kedvezően befolyásolhatná a partok és a medrek környezetbarát kialakítása és a vízszennyezés csökkentése.

3. 3. A Háziréti-patak, Határréti-patak és a Háziréti-víztározó természetvédelmi terület kezelésének irányelvei

A részletes irányelveket a C típusú kezelési terv tartalmazza.

3. 4. A Háziréti-patak, Határréti-patak és a Háziréti- víztározó természetvédelmi terület ingatlanainak adatai

 

Hely- rajzi szám	Terület (ha)	Művelési ág	Tulajdon- viszonyok	Elhelyezkedés	Természetvédelmi érték
062	1,4754	kivett patak	önkormányzat	Háziréti-patak	vízi élőhely
082/1	2,0999	kivett patak	Önkormányzat	Határréti-patak	vízi élőhely
082/2	21,8356	kivett víztározó, gátőrház	Önkormányzat, Rozmaring Kft	Háziréti-víztározó	vízi élőhely
093/2	0,9292	kivett patak	Önkormányzat	Háziréti-patak	vízi élőhely
0113/2	0,4294	kivett patak	Önkormányzat	Háziréti-patak	vízi élőhely
0124/2	1,4443	kivett patak	Önkormányzat	Háziréti-patak	vízi élőhely
0127/11	1,9573	kivett patak	önkormányzat	Háziréti-patak	vízi élőhely

 

 

4. A Kálvária-hegy és út

védett természeti terület természeti értékei

4.1. A terület rövid jellemzése, a védelem alá helyezés indokai

A dolomit vegetációja igen nagy számú védett fajnak ad otthont, melyek között sok a reliktum jellegű, így a dolomitkúpok egész növényzetét is reliktum jellegűnek tartjuk. A védett fajok nagy száma és jelentős egyedszámú - nem egy esetben a Szénás-hegycsoportban élőkét meghaladó nagyságú - populációi azonban addig is indokolják a terület védetté nyilvánítását, mint a védett fajok génbankját, génrezervátumát.

 

4.2. Növénytársulások

Jelenleg a dolomitkopárok legnagyobb része fekete és erdeifenyővel van betelepítve, és a sziklagyepeknek csupán töredékes, rontott állományai maradtak meg, illetve regenerálódnak többek között a leégett fenyvesek helyén. A fenyőállományok általában sűrűk, a gyepszintjük igen gyér. A sziklagyepek nem egy jellemző faja azonban kis egyedszámban, de jelen van túlélőként itt is, mint a lappangó sás (Carex humilis), deres csenkesz (Festuca pallens), magyar rozsnok (Bromus pannonicus), sziklai perje (Poa badensis), korongpár (Biscutella laevigata), a védett kövér daravirág (Draba lasiocarpa), henye boroszlán (Daphne cneorum), árlevelű len (Linum tenuifolium), sárga kövirózsa (Jovibarba globifera ssp. hirta), a fokozottan védett magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és Szent István-szegfű (Dianthus plumarius ssp.regis-stephani), stb

4.3. A Kálvária-hegy és út védett természeti terület kezelésének irányelvei

A részletes irányelveket a C típusú kezelési terv tartalmazza.

4. 4. A Kálvária-hegy és út természetvédelmi terület ingatlanainak adatai

 

Hely- rajzi szám	Terület (ha)	Művelési ág	Tulajdon- viszonyok	Elhelyezkedés	Természetvédelmi érték
6307/2	0,0480	Kivett út	Önkormányzat	Kálvária-hegyi közút
6307/4	4,4039	legelő	Hámori József	Kálvária-hegy	zárt dolomitgyep
2381	0,0933	Kivett kálvária	Pilisvörösvári Római Katolikus Egyházközség	Kálvária-hegyi út

5. A Nagy-tó, a Kacsa-tó, a Kornéli-tó és a Cigány-tó

védett természeti területek természeti értékei

 

5.1. A terület rövid jellemzése, a védelem alá helyezés indokai

Patakok és mesterséges tavak parti övezete és vizei (BA, Csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok)

5.2. Fauna

A védelemre tervezett tavak partjai horgászati hasznosításuk miatt rendszeresen zavartak. A védelemre tervezett vizek minősége változó, szennyezettségük miatt a kényesebb vízi szervezetek ezekről az élőhelyekről hiányoznak. Megemlítendő néhány kérész- és szitakötőfaj, köztük a védett kisasszony szitakötő (Calopteryx virgo), fészkelési illetve táplálkozási szokásai miatt vízhez kötődő madárfaj: nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus), jégmadár (Alcedo atthis). A partszegélyi megmaradt fák nyújtanak fészkelőhelyet a függőcinegének (Remiz pendulinus). A tavak fagymentes időszakokban átmeneti telelőhelyet nyújtanak a vöcsök- és főként a réce fajoknak, de időnként szürkegém (Ardea cinerea), sőt nagykócsag (Casmerodius albus) megjelenéséről is van faunisztikai adat. 

Az állóvizekben haszonhalak élnek, védett halfaj jelenlétét nem sikerült megállapítani.

A vizes területek számos kétéltűfajnak nyújtanak szaporodó-helyet. Gyakori nászidőszakban az erdei béka (Rana dalmatina), a mocsári és tavi béka (R. arvalis, R. ridibunda). A farkos kétéltűeket a tarajos gőte (Triturus vulgaris) képviseli. A vizeken és a partokon előfordul a vízisikló és a ritkább kockás sikló (Natrix natrix, N. tessellata), a medret kísérő gyepekben pedig a fürge és a zöld gyík (Lacerta agilis, L. viridis).

A vízi és vízparti életközösség fennmaradását kedvezően befolyásolhatná a partok és a medrek környezetbarát kialakítása és a vízszennyezés csökkentése.

5.3. A Nagy-tó, Kacsa-tó, Kornéli-tó és Cigány-tó védett természeti terület kezelésének irányelvei

A részletes irányelveket a C típusú kezelési terv tartalmazza.

 

5. 4. A Nagy-tó, Kacsa-tó, Kornéli-tó és Cigány-tó természetvédelmi terület ingatlanainak adatai

Hely- rajzi szám	Terület (ha)	Művelési ág	Tulajdon- viszonyok	Elhelyezkedés	Természetvédelmi érték
4500/6	8,4998	kivett gyep, legelő, nádas, rét, árok, tó	Önkormányzat	tó	vízi és vízparti élőhely
4525/10	5,2726	kivett tó	Önkormányzat	tó	vízi élőhely
4588/1	5,3373	kivett tó	Önkormányzat	Nagy-tó	vízi élőhely

 

6. A természeti emlékek természeti értékei

6.1. Kezelési tervük

1. A fák és fasorok kezelésének fő szempontja az egyedek minél hosszabb ideig való fenntartása jó kondícióban, egyidejűleg azonban figyelembe kell venni az élet- és vagyonbiztonság követelményeit is.
2. A település belterületén lévő egyes fák és fasorok egészségi állapotát fel kell mérni, és rendelkezni kell a szükséges egészségmegóvó intézkedésekről.
3. A kiöregedett, vagy eltávolításra kerülő egyedeket azonos fafajból kell pótolni.

6. 2. A természeti emlékek ingatlanainak adatai

 

Hely- rajzi szám	Terület (ha)	Művelési ág	Tulajdon- viszonyok	Elhelyezkedés	Természeti emlék
6	0,7137	kivett közterület	Önkormányzat	Templom tér	Eperfa, japánakác fasor
617	0,2032	kivett közterület	Önkormányzat	Alkotmány utca	Vadgesztenye fasor
649	0,3178	kivett közterület	Önkormányzat	Bányakápolna utca	Nagylevelű hársfa sor
678/1	0,2001	kivett közterület	Önkormányzat	Budai Nagy Antal utca	Platán fasor, hegyijuhar fák
699	0,1917	kivett közterület	Önkormányzat	Gesztenye utca	Vadgesztenye fasor
3148	0,3102	kivett közterület	Önkormányzat	Hunyadi utca	Japánakác fasor
689	0,2798	kivett közterület	Önkormányzat	Vájár utca	Hegyijuhar fasor
660	0,0729	Kivett közterület	Önkormányzat	Rákóczi utca	Japánakác fasor
3871	0,4909	kivett temető	Önkormányzat	temető	vadgesztenye fasor és a temető bejáratánál található feketefenyő
0115	3,7518	kivett temető	Önkormányzat	temető	vadgesztenye fasor