Írta: Fogarasy-Fetter Mihály
A szerző 1993-ban Pilisvörösvár Díszpolgára kitűntetést kapott

Vörösvár története tulajdonképpen már akkor kezdődött, amikor a római légiók a mai település határán húzódó római úton vonultak a Nyugat meghódítására Brigetio (Szőny), Arrabona (Győr), Savaria (Szombathely) Vindobona (Bécs) irányába. A szabadságliget mai területén segédtábor állt a légiók rendelkezésére és kiszolgálására, ezt a régészeti kutatások és a Városi Könyvtár udvarán felállított mérföldkövek tanúsítják.

1543-ban Lala Musztafa az utak találkozásánál palánkvárat építtetett - a Buda és Esztergom közötti út védelmére - kőből, téglából, palánkból és vörös agyagból. A vár már messziről vörösen csillogott, ezért a törökök "kizil hiszár palankaszinak" , azaz vörös palánkvárnak, röviden Vörösvárnak nevezték . A Pilisvörösvár nevet 1901-ben kapta, amikor rendezett jogú községgé lett.

Írta: Botzheim István

(1990-től 1994-ig és 1998-tól 2002-ig Pilisvörösvár polgármestere)

A Vörösvári völgy a két „Vörösvár” feltételezett helyszínére adaptált várkörvonalakkal.

Jelen dolgozatomban helyszíni terepkutatásaim és szakirodalmi tanulmányaim alapján szeretném megosztani az olvasóval a Vörösvár nevű település általam vélt kialakulási folyamatát és nevének etimológiáját, ami eltér a jelenleg elterjedt történettől. Vörösvár néveredetére azért bátorkodom az általam kidolgozott hipotézist felállítani, mert a terepmunkák mintegy mellékesen a két vörösvári vár lehetséges helyének a felfedezését is eredményezték.

Hipotézisem a következő:

Vörösvár nevű település a Németországból jött telepesek (colonusok) által alapított falun kívül nem volt. Honnan ered akkor a Vörösvár település név? - A település nevét a Németországból jött telepesek az itt talált várak neve után választották.

Vörösvár neve először a honfoglalás kori vár elnevezéseként jelent meg, amely elnevezés valóban beszélő név volt, mert az a vár a Vörös-hegynek nevezett vonulat egyik kb. 300 m-es dombján állhatott, s néhány köve mai is a feltételezett helyszínen megtekinthető. Nevét valószínűleg nem a vár köveinek színéről, hanem az alatta lévő Vörös-hegyről (vörös színű hegy) nevezték el. Vörös hegyen álló vár – Vörösvár.

Írta: Fogarasy Attila, Vörösvári Újság 2003. július

Ebben az évben ünnepeljük a vörösvári plébániatemplom fennállásának 300. évfordulóját. E kiemelkedő esemény alkalom a csendes magunkba fordulásra, jövőt fürkésző elmélkedésre, de alkalom a história lapjainak visszapergetésére, az évszázadok fakuló emlékeinek felfrissítésére is. Jelen írásunkkal az elmúlt években gyönyörűen megújult templomunk történetének néhány fontosabb eseményét elevenítjük fel. 1689-ben német telepesek érkeznek a török világban elnéptelenedett Vörösvárra. Az első néhány telepest később sok száz követi. Dolgos és istenfélő nép telepedik le itt, s alighogy megépülnek az első vályogból vetett parasztházak, már azon gondolkodnak, hogy Istennek is méltó hajlékot emeljenek. Nemcsak a közös nyelv és kultúra, de a közös hit, a vallás is összeköti ezeket a hazát cserélt, kemény embereket. Minden közös imádság növeli a közösség erejét, túlélési esélyét a gyakran mostoha körülmények között. Sokan nem is bírják a rengeteg munkát, a megpróbáltatásokat, s tovább vándorolnak. Kell a templom, hogy a közösség élni tudjon, s halottaik is békében nyugodhassanak.

Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza c. monográfiája alapján

A mai Városháza épülete az 1700-as évek elejétől postakocsi-állomás (postaház), majd közel 200 éven át vendégfogadó volt. 1895-ben költözött a községi képviselő-testület ebbe az épületbe.

Galgóczy Károlytól tudjuk, hogy 1690-ben Vörösvárott már volt postamester Vörösváron, Huszár István személyében. Az 1718-as postatérképen jól látható Budáról (Ofen) kiinduló postajárat vonala, mely Weresvar (Vörösvár) és Doroh (Dorog) érintésével vezet a Duna mellett Győr ill. Bécs felé. A Bécs és Buda közötti postajárat Buda előtti utolsó állomása Veresvár volt. A postakocsi-állomás a mai Városháza épületében volt.

Boros Zoltán plébános úr felszenteli a kutat

2007. május 1-jén nagy érdeklődéssel kísért ünnepség keretében avatták fel a Törökkút utcában lévő ún. török kutat. Az eredetit megközelítő kinézetben, gyönyörűen helyreállított kút a Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány ajándéka a városnak. A kútavatón a török nagykövetségről érkezett népes török küldöttség is részt vett. A kút a múlt értékeinek tiszteletét, a kulturális hagyományok ápolását, a népek együttélését és a török-magyar barátságot egyaránt jelképezi és hirdeti.

Szent János-szobrunkat valószínűleg ennek a területnek az akkori birtokosa, gróf Karátsonyi Guidó állíttathatta, valamikor 1864 előtt. A szobor a szokásoknak megfelelően a szentet reverendában, karingben, a fején birétummal, a vállán hermelinpalásttal ábrázolja. Bal kezét a szívére teszi, jobb kezében kereszt van, melyet egy talapzatra támaszt. (A mai talapzat és kereszt már nem eredeti, hanem pótlás, mert a szobornak ez a része már valamikor régen megrongálódott.) A szobor fordított S alakot formáz, a szent tekintete a feszületre irányul. Feje fölött ott az 5 csillagos glória. (A régebbi fényképeken a glória nem látható – vagy rongálódás miatt, vagy azért, mert eredetileg sem volt rajta.) A szobor emberemlékezet óta - feltételezhetően eredetileg is - színes, festett kőszobor volt.

Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza c. monográfiája valamint Pilisvörösvár Város Önkormányzatának 16/2000. (IX.25.) Kt. sz. rendelete Pilisvörösvár Város címerének és zászlajának és pecsétjének alapításáról és használatának rendjéről, valamint a Millenniumi emlékzászló használatáról

Írta: Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza. Pilisvörösvár Város Önkormányzata, Pilisvörösvár, 1998.

1896-ban egy belga tőkecspoort bányát nyitott Szentiván községben. Hamarosan kiderült, hogy a szénmező átnyúlik Vörösvár határába. Ezért elhatározták, hogy Vörösvárott is nyitnak bányát. 1903-ban megkezdték az ikerakna1 mélyítését a község déli részén, s a belga tröszt vezérigazgató neve után elnevezték Lipót aknának. Mindkét aknát futóhomokon át 210 m mélyre fúrták. Az I. sz. akna 210 méteres szintjéről 200 m alapvágat után ereszkét mélyítettek 246 méteres szintre. Ezen folyt a szállítás. Ugyanúgy a II. sz. aknától is mélyítettek egy ereszkét (az I. sz. aknával párhuzamosan) a 246 méteres szintre szellőztetés céljából.

Az I. sz. ereszke alsó szintjéről jobbra 60 méterre főszállító vágatot fúrtak. Miután elegendő szénmennyiséget itt nem tudtak kitermelni, 1913-ban erről az alapvágatról több ereszték mélyítettek a 265 méteres szinten levő széntelepre.

Írta: Fogarasy Attila Vörösvári Újság 2003. október

A bányatelepi kápolna épületét 1922-ben építették. Eredetileg bányászok elszállásolására használták. Ez volt a II. sz. munkásotthon (legényszállás). Csak férfiak lakták, nőtlenek, illetve olyan családfők, akiknek a családja nem Pilisvörös-váron lakott. Az épület eredetileg a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. tulajdona volt.

1931 januárjában hatóságilag bezárták a pilisvörösvári plébániatemplomot közveszélyes volta miatt. A helyreállítás ideje alatt nem lehetett misézni a templomban. Vasár- és ünnepnap a faluban lakó hívek számára a Templom téri leányiskola összenyitható kettős termében volt a mise; a bányatelepi híveknek pedig a Bányaigazgatóság a ma is kápolnának használt nagytermet bocsátotta rendelkezésre istentisztelet céljára.

Előzmények

Írta: Fogarasy Attila 2003. Megjelent: Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Pilisvörösvár. Jubileumi évkönyv 1963-1993-2003

1924-ben alapította meg 22 tanulóval Kralovichné Kullmann Jolán Pilisvörösváron a polgári iskolát. A magánintézmény 1927-ben állami polgári iskolává vált, amely egy évtizeden át a Puskin utca 8. szám alatt működött. Első igazgatója Kralovichné Kullmann Jolán volt. Mivel ez az épület hamarosan szűknek bizonyult, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével 1938-ban a község a Vásár téren új épületet emelt, amelyet 1938. december 5-én avattak fel ünnepélyes keretek között. A polgári iskolának ekkortájt már közel 300 tanulója volt. Az intézmény igazgatójává 1938 szeptemberétől Lejtényi Győzőt nevezték ki. Néhány év múlva tanártársa, Csonka József vette át a feladatát, aki évtizedeken keresztül, egészen 1975-ig állt az intézmény élén. (A polgári iskola 1948-ig működött, akkor alakult át általános iskolává. 1975-ben a falu két általános iskoláját összevonták egy közös intézménnyé.)