Milyen volt Pilisvörösvár Fő utcája nyolcvan-valahány évvel ezelőtt? Ez a gondolat járt a fejemben a minap az újjávarázsolt Fő utcán haladva ünnepek után. Más volt. Egészen más. S a tetszetősen, korszerűen, szinte mesebeli ékes fényben kivilágított úton, a modern kirakatok, világító kapualjak, felújított házsorok között haladva, felködlött emlékezetemben a gyermekkori Fő utca...

A Csobánkai utca elején a múlt században egy régi láncos kút állott, amit mindenki török kútként emlegetett. Valahol a környéken emelkedhetett annak idején az az 1543-ban épített török vár, amelyet Evlia Cselebi török utazó "kizil hiszár palankaszi"-ként, azaz vörös palánkvárként említ. Az sem elképzelhetetlen, hogy ez a kút szerepet játszhatott a vár ivóvízzel való ellátásában.

Középkori regesztákban tallózva

Regeszta alatt egy oklevél magyar nyelvű tartalmi kivonatát értjük. A könyvformában megjelent regesztagyűjtemények lehetővé teszik, hogy az is tanulmányozhassa a középkori okleveleket, aki nem tud latinul vagy nincs ideje naphosszat levéltárakban ücsörögni. Sőt, ma már arra sincs szükség, hogy utánajárjunk annak, hol, melyik könyvtárban lehet hozzájutni ezekhez a gyűjteményekhez. A Magyar Országos Levéltár ugyanis egy évtizede végzi a középkori okleveleit feltáró regeszták digitalizálását. Ez a hatalmas és izgalmas forrásanyag már elérhető az Interneten is a www.natarch.hu vagy a www.arcanum.hu/mol weboldalon.

Egy könyvtárban az ember mindig talál váratlan kincseket. Kedvenc és gyakorta látogatott könyvtáramban, az egykori Wenck-heim-palotában működő, egyszerre patinás és modern Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban bukkantam egy régi ismertetőre Vörösvárról Vályi András „Magyar országnak leírása” című művében.

Ez év június elején nagy vihar söpört végig az országon. Több helyen is – Etyek, Kőbánya – tornádószerű jelenségeket véltek látni. Akik érdeklődnek a hasonló jelenségek után, eszükbe juthatott, hogy 80 évvel ezelőtt, 1924. június 13-án, egy pénteki napon Magyarország egyik legnagyobb tornádója söpört végig régiónkon. A viharforgatag Bia előtt keletkezett, s Vác irányába tartó 70 km-es útja közben számos települést érintett. „Alig maradt ép ház Bián és Pátyon. Teljesen elpusztította a két községet a vihar. Embereket röpített a levegőbe a forgószél. Kilenc halott, ötvennél több sebesült.” E címekkel jelentek meg az ­újságok 1924. június idusán.